Publicisztika

Az amerikai profi diplomáciai beavatkozás már most oly mértékben billentette ki az orbáni világrendet a sarkaiból, ahogyan azt semmilyen magyar politikai erő nem lett volna képes. És folytatás várható.

Éppen aznap, hogy kiderült, az ELTE jogi karának tavalyi gólyatáborában megerőszakoltak egy hallgatót, egyik neves egyetemünk szűk körű ünnepségére voltam hivatalos.

A fideszes pártlapok teszik a dolgukat. De mit művelnek a többiek?

Ha a Nyugat beavatkozik, az az emberi jogok, a demokrácia és – igen! – a liberalizmus jegyében történik. Ha Moszkva, akkor a jogelvonások, az autoriter kormányzás, az illiberalizmus jegyében teszi azt.

Orbán német turnén adja elő a népfit, remélvén, senki nem emlékszik kormányzásának fontosabb intézkedéseire.

A hangadók megszólalásai tipikus demokrácia- és Nyugat-ellenes, tartalmában pedig klasszikus náci performansszá tették a rendezvényt, amelyről egyelőre nehéz megmondani, hogy kormányzati dezinformáció húzódott-e mögötte, vagy esetleg ennél többről van szó, s olyan provokáció volt a szándék, ami tökéletesen beleillik Moszkva NATO- és demokráciaellenes mesterkedéseibe.

Vagy a jobboldalnak? Most van itt az ideje, hogy egy új ellenzéki párt megjelenjen, legyen az szociáldemokrata vagy konzervatív liberális, esetleg zöld.

Széthullás és önfelszámolás, vagy előrelátó tervezés és összefogás?

Ha a következő államvezetés el is távolítja Băsescu rossz szellemét a politikából, a magyar-román kapcsolatokban az mindaddig jelen lesz, amíg Orbán hatalmát nem sikerül megtörni.

Szokatlan fejlemény fideszes körökben, hogy a rossz hírt igen gyorsan a miniszterelnökhöz kötik. Korábban csak a nép számára áldásos intézkedéseket volt divat Orbánhoz kötni.

Az örökség felelősség is. Mi nem felejtünk. Szijjártó koszorúzott.

Magyarország jobban teljesít, ennek azonban semmi jele a 2015-ös költségvetésben.

A miniszterelnök úr a Kossuth rádió 180 perc című műsorában az elmúlt pénteken megjegyezte, hogy „országvezetés, nemzetépítés, közösségépítés szempontjából” nem a spórolós Németországot tekinti példaértékűnek, hanem inkább Angliát, mostanság ott történnek ugyanis a „legizgalmasabb dolgok”.