Lázadnak-e Orbán ellen? – Kremlinológiai megfigyelések

  • Keszthelyi András
  • 2014. november 5.

Publicisztika

Szokatlan fejlemény fideszes körökben, hogy a rossz hírt igen gyorsan a miniszterelnökhöz kötik. Korábban csak a nép számára áldásos intézkedéseket volt divat Orbánhoz kötni.

A rezsimeket a legritkább esetben buktatják meg. Egy rezsim bukása jellemzően egy folyamat, amely akkor kezdődik, amikor megszűnik érzékelni, ami körülötte történik, nem észleli a közhangulat érdemi, mélyebb változását. Ha megszűnik az érzékelése, akkor nem tud megfelelően reagálni sem, elveszti a kontrollt.

Egy kormány bukása azzal kezdődik, amikor a miniszterelnökbe vetett korlátlan hit meginog a saját pártjában, frakciójában. Hangsúlyozom, ez is egy folyamat, ráadásul nem feltétlenül visszafordíthatatlan. Jó példa erre maga Orbán Viktor, aki két (sőt, három) vereség után is helyre tudta állítani tekintélyét. És a jelek szerint ez történik most is, az internetadó ügyében.

Ha én Orbán Viktor lennék, azért kicsit aggódnék az internetadó belső hatalmi viszonyokra gyakorolt hatása miatt. Legalább két dolog ugyanis szembetűnő.

false

 

Fotó: MTI

Egy. Ha a bohókás Deutsch Tamás megszólalásait nem számítjuk, a keddi tüntetés után a Fidesz egyetlen komolyan vehető figurája sem szólalt meg az internetadó okán (Németh rezsibiztos nem tartozik ebbe a kategóriába). De az Orbán iránti lojalitásáról is nevezetes Deutsch megszólalásai kétértelműek voltak: miközben hibátlanul felmondta a szabadságharcos narratívát és keresetlen szavakkal illette az adó ellen tüntetőket valamint a hangulatkeltő médiát, azt is állította, hogy magát az adót vissza kell vonni.

A többi nehézsúlyú még ennyire sem cizellált. Navracsics EU-biztos már kedd este is nagyon óvatos volt az ATV-ben („Nem dolgom, hogy igazságot tegyek a magyar belpolitika ügyeiben.”) A mindig mindenben hiperaktív Rogán frakcióvezető csendben maradt. A nála is aktívabb Lázár miniszter meg mindenről beszélt, csak erről nem. Varga pénzügyminiszter ugyan nem tudta elkerülni a sajtót a költségvetés átadásakor, de ő meg a tervezet ideiglenességét hangsúlyozta – sok módosító van, majd a kormányülésen megbeszéljük, mondta.

A megfigyelőben óhatatlanul az a benyomás alakul ki, hogy az ismert fideszes arcok nem tolongtak a médiában az internetadó védelmére  a  keddi tüntetés és a pénteki miniszterelnöki rádióinterjú között. Ennek lehetséges okain, ha miniszterelnök volnék, legalábbis elmerengenék.

Kettő. Szintén szokatlan fejlemény fideszes körökben, hogy a rossz hírt igen gyorsan a miniszterelnökhöz kötötték. Korábban csak a nép számára áldásos intézkedéseket volt divat hozzá kötni (a pálinkafőzéstől a rezsicsökkenésig).

Ehhez képest az internetadó bejelentését követő nyolc nap során két mérvadó orgánum (a hvg.hu és az index.hu) is Orbánnak tulajdonította az ötletet, ráadásul viszonylag könnyen azonosítható források alapján, amelyek éppenséggel a fentebb hiperaktívnak titulált személyek, Lázár miniszter és Rogán frakcióvezető irányába mutatnak.

És voltak persze kármentő akciók, a hvg.hu hírét elsőként épp a Népszabadság igyekezett cáfolni egy eléggé ellentmondásos cikkel, aztán jöttek a hírek az ismeretlen miniszteri dolgozóról vagy éppenséggel az egyik mobilszolgáltatóról, mint ötletgazdáról. És ahogy teltek a napok, fel-felröppentek híresztelések belső elégedetlenségről és miniszterelnöki hajthatatlanságról is.

Nem tudjuk, kinek az ötlete volt az internetadó, de az elég jól látszik, hogy kik akarták a miniszterelnök nyakába varrni még az első tüntetés után is, amikor már világos volt, hogy az új adó nem népszerű, ellenben remekül mozgósít a kormány ellen nem csak a virtuális térben, de az utcákon is.

És ez lenne a másik dolog, amin a miniszterelnök helyében elgondolkodtam volna, akár már hazaúton Lausanne-ból. A 13 órás út során maradt volna idő a családra is.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.