Találkozás egy fiatalemberrel vol. CXVII.

  • Dercsényi Dávid
  • 2014. november 4.

Publicisztika

Az örökség felelősség is. Mi nem felejtünk. Szijjártó koszorúzott.

Szijjártó Péter, a Magyar Köztársaság külügyminisztere 2014. november 3-án megkoszorúzta Hejdar Alijev, az első azeri elnök sírját. Alijev az NKGB-nek, majd a KGB-nek dolgozott, 1969-től az Azeri Kommunista Párt első titkára volt. 1987-ben Mihail Gorbacsov eltávolította a hatalomból, de 1993-ban puccsal visszaszerezte a hatalmat. Uralma alatt kultuszt épített ki, és virágzott a korrupció. Uralma haláláig tartott.

false

 

Fotó: MTI

Szijjártó fejében a következő szavak zakatolhattak az aktus közben:

„Az örökség felelősség is. 
A szülők, nagyszülők által ránk hagyott javakat el lehet tékozolni, fel lehet élni, s akkor nem marad más, csak a mulandóság. 
De nem csak a javakat: el lehet bizony tékozolni az elődök életét is. Mégpedig felejtéssel. S akkor nem kerülhetjük el, hogy a saját életünk is a feledés sötét vizébe hulljon.

De kedves barátaim, mi nem felejtünk!”

„A gyűlölet fortyogó vegykonyhájában kifőzték nekünk a bizonytalanságot, az egymás méricskélését, a mindig lesben állást, az irigykedést, a képmutatást. 
Kedves barátaim, a méreg erős volt. Oly erős, hogy azóta is nehezen tisztul ki a lelkekből.

Ezért lehet, hogy néhány magyar még ma sem tudott teljesen kigyógyulni belőle. A gyűlölet vegyületei még ma is szíveket járnak át, s furcsa mód nem azokét, akik elszenvedték a megaláztatásokat.

Ezért lehetséges, hogy ma van, akinek fáj, ha békés emberek tíz- és százezrei összejönnek. 
Ezért lehetséges, hogy van, aki irigy a mások közösségben megélt örömére. 
Ezért lehetséges, hogy van, aki mások békességének megfertőzésében leli boldogságát.”

„Az Andrássy út 60. különös ház. Rászolgált arra, hogy egy pengefallal kimetsszük az Időből és a Feledésből. 
Rászolgált, mert különös szellem lakott a falai között. Ez a szellem tette tönkre a háború után újjászületni készülő Magyarországot.
Ez a szellem hamisította meg a választások eredményét.
Ez züllesztette le a közigazgatást és ültetett korrupt tisztviselőket a kormányhivatalokba.
Ez züllesztette a rendőrséget politikai rendőrséggé.
Ez indított szókimondó fiatalok ellen felségsértési eljárást.
Ez változtatta szitokszóvá a polgárt és a polgárit, büntetve és gúnyolva értékeit és eredményeit.
Ez a szellem változtatta a sajtót a véleményszabadság eszközéből a kötelező vélemény kalapácsává.”*

Aztán ment mindenki tovább a maga dolgára. A külügyminiszter a mosdóban letörölte nyálát a tükörképéről.

(* részletek Orbán Viktor 2003-ban, a kommunizmus áldozatainak emléknapján a Terror Házánál elmondott beszédéből)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.