Ha a netadót gumicsontnak, figyelemelterelésnek hisszük, sokkal realisztikusabb azt gondolni, hogy a költségvetésről terelte el a figyelmet, mint a kitiltási botrányról. Arról a költségvetésről, amely alapjaiban cáfolja meg a kormány legfőbb tételeinek egyikét: hogy nem kell megszorítás a pénzbőséghez.
És megerősíti Orbán Viktor híres mondatát: „Ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok.”
Az újabb és újabb adókat kivető költségvetésről már sokat írtak, én két vonatkozását emelném ki: nem nőnek a védelmi kiadások, és jelentős elvonások várhatók a közoktatásban (a felsőoktatást kivéve). Mind a kettő tanulságos történet.
Védelmi pénzek
Amerika haragját azzal váltottuk ki (az egyre gyarapodó korrupció mellett), hogy egy orosz kék macska bársonyosságával törleszkedünk a putyini rendszerhez, miközben a nyugati világon élősködünk. Az EU-támogatásokat lenyúljuk, miközben már nettó működőtőke-kivonás zajlik az országban (ha nem számítjuk az anyabankok által nyújtott tőkeutánpótlást), azaz az EU közpénzéből mutathatjuk, jobban teljesítünk. A NATO-ban pedig élősködők vagyunk, miközben a kiújuló hidegháborús időszakban az ukrán konfliktus során is olyan gesztusokat teszünk az oroszoknak, mint hogy elzárjuk a gázcsapokat Ukrajna felé.
| ||
A NATO-ban a GDP 0,9 százalékát költjük védelmi kiadásokra, ez, ha tényleg nő a GDP, maximum stagnálni fog. Az előírás minimum 2 százalék lenne, és ezt mindössze négy ország teljesíti, de a többiek, tán Bulgária kivételével, nem igyekeznek erre minden eszközzel – lásd Putyin, khm, kezének szorongatása – felhívni a figyelmet. A Magyar Honvédség állománya ma 26 ezernél kisebb (az ukrán határszakasz védelmére százezer fős hadsereg lenne a minimum), ebből 13 ezer fő a nem harcoló alakulat része, fegyvert 3-4000 ember kezébe lehet adni. Az Állami Számvevőszék a NATO-csatlakozásunk 10. évfordulóján így foglalta össze a honvédség helyzetét: „a haderő technikai felszereltsége, infrastruktúrája, illetve az állomány élet- és munkakörülményei a NATO-haderők átlag színvonalához való közelítésének belátható időn belül nincs realitása.” Jobban teljesít.
Biorobotok
A közoktatás további kivéreztetése pedig józan ésszel felfoghatatlan. Közhely, hogy a tőkében szegényebb, ásványkincsektől sem hemzsegő országok egyetlen kitörési pontja a stadionép…, izé, az oktatás. Dél-Koreától Finnországig így ment a világ elébb, előbbiben ráadásul a mostani magyar helyzethez hasonló féldiktatórikus állapotok közepette. A szakoktatásban nemrég változások zajlottak le, melyek a dolog jellegénél fogva kevéssé vágták mellbe az ország véleményalakító középosztályát.
| ||
Pedig egészen elképesztő az irány: a szakiskolák három év alatt egy évfolyamnyi közismereti anyagot nyújtanak diákjaiknak. A közismereti tantárgyak közül pedig heti öt óra a testnevelés, és összesen hét nem szakmai tantárgyat tanítanak. Heti 1 óra matematika, 1 óra magyar nyelv és kommunikáció, 1 óra természetismeret, 1 óra társadalomismeret, 1 óra osztályfőnöki és 2 óra idegen nyelv. Ezekkel „felvértezve” kéne utána 16 évesen megállnia a helyét egy magyar szakinak a munkaerő piacán. Pedig azt is tudjuk, hogy ma az iskolának leginkább a változásokra kell felkészítenie a diákokat, arra, hogy képesek legyenek rugalmasan alkalmazkodni a munka világának folyton változó elvárásaihoz.
Kijelenthető, hogy erre nem nőnek az esélyei annak, aki hetente egy órában foglalkozik az anyanyelvével, az irodalmával, történelmével, amely tanulmányok segítségével önmaga megismeréséhez is közelebb jutna. Mert ez is teszi a jó szakembert, önazonosság, önismeret és öntudat nélkül nincs jó szaki.
Öntudatlan, fogalmatlan tömegek szolgálnak legjobban a hatalmasoknak, ezt is régóta tudjuk. Kormányunk egyre leplezetlenebbül és őszintébben fogalmaz, mivel megnyerte a szükséges választásokat: Magyarország, én így szeretlek. Fizess, mi majd elküldjük a fiadat biorobotnak a gyárba.
Kérdés, mikor fogy el a türelem végleg, mind külföldön, mind belföldön.
