Dercsényi Dávid: Üdv a baloldalnak

  • Dercsényi Dávid
  • 2014. november 9.

Publicisztika

Vagy a jobboldalnak? Most van itt az ideje, hogy egy új ellenzéki párt megjelenjen, legyen az szociáldemokrata vagy konzervatív liberális, esetleg zöld.

Nagyjából sikerült felskiccelnie a kormánynak a négyéves ütemtervet, amely alapján úgy tűnik, nagyon itt az ideje, hogy egy új párt vagy pártszövetség lépjen a választók elé. Még akkor is, ha a pesszimistábbak nem hisznek a választásos játszadozásban, mondván, a Fidesz most már évtizedekig egyszerűen nem engedheti meg, hogy veszítsen ilyen népakarati játékokon, hisz annyira függ a saját, megnövelt hatalmának hatókörébe rántott oligarcháktól és társadalmi csoportoktól, s ezért aztán bármilyen adminisztratív eszközt bevet ahhoz, hogy nyerjen, ahogy ezt már idén is láttuk. De ettől függetlenül egy párt, ha akar valamit, és mondjuk valami kataklizma folyamán idő (2018) előtt versenybe kell szállnia, mikor máskor kezdje el felépíteni magát, mint idén és jövőre, a két nehéznek ígérkező évben – hisz utána a Fidesz már leginkább népszerűsítő intézkedésekkel lesz elfoglalva.

Márpedig a nehéz évek nem lesznek könnyűek. Úgy tűnik, Orbán Viktor eldöntötte, hogy a magyar a jövőben üzemben fog dolgozni, fizikailag megerősödve, de a nyál kicsit kicsordul a szája szélén, és Orwell jámbor Benjámin szamarához hasonlóan majd időnként elbőgi magát, hogy „Majd még keményebben dolgozom!”. A szegénység nőni fog, de a szegények gettókba zárva nem bántják majd a középosztály szemét. Amely réteg még több adókedvezményt fog élvezni, hogy – miként Kádár különalkuja jegyében történt – elnézze, no nem Orbán illegitimitását, hanem holdudvarának fényes karrierjét: nédd mán, ez az ifjú Simicska, hát nem felkerült pikk-pakk a Forbes listájára, és rögtön a 16. helyre a maga szerény 43 milliárdos vagyonával? És még csak 54 éves.

Az első két év tehát óriási érdeksérelmeket fog okozni, és nyilvánvaló, hogy önerőből sem a pedagógusok, sem a szegények nem fognak látványos akciókat elérni. A középosztály felháborodását kell tudnia egy új pártnak kiterjeszteni pl. a gimnáziumbezárások idejére, amikor sokan azzal fognak szembesülni, hogy gyermeküket vagy fizetős gimibe adják, vagy megy blokkolni valamelyik lakhelye közelében létesült gumigyárba. A kicsi vagy kocsi választásához hasonló gimi vagy gumi a választókat az oktatási kínálat lecsökkenése miatt fogja felháborítani, és ezt már egy új politikai erőnek kéne artikulálni. És akkor még nem ismertek a hatalom rögtönzésen alapuló, eseti töketlenségei, avagy ki tudja, Orbánnak milyen adó jut az eszébe az egyik túlkolbászozott, vészterhes hajnalon?

Márpedig egy társadalmi szolidaritást felvállaló párt tud minderre válaszokat adni, de mindenképpen egy olyan alakulat, amely el tudja mondani, hogy a rezsicsökkentés és a közmunka nem a nemzeti felemelkedés és a társadalmi mobilizáció, hanem a nyomor eszközei. Amely artikulálni tudja, hogy a legjobb rezsicsökkentés a megfelelően szabályozott, fair körülmények között zajló verseny. Egy párt, amely meg tudja állítani a társadalom csoportjai között kialakított szakadékok mélyülését. Amely tudja, hogy a harmadik út a harmadik világba vezet, és amely tudja, hogy ha történetesen a szociális piacgazdaság uralta Európai Unióban élünk, akkor ezt a rendszert kéne normálisan működtetni, nem pedig szabadságharcok szabdalta buhera-NER-szerűségeket kéne a sufniban kalapálgatnunk vacsora után, amikor a házipálesz már kellően a fejünkbe szállt ahhoz, hogy elhiggyük, ezzel a Holdra is eljutunk.

A parlamenti ellenzéki pártokról lemondhatunk, úgy tűnik, hisz a Tóbiás „próbálok úgy fogalmazni, hogy semmi konkrétumot ne mondjak” József uralta MSZP, a Fodor „mi, liberálisok, azaz én és öööö” Gábor vezette Liberálisok, a Schiffer „na de négy év múlva most már aztán tényleg senki nem állíthat meg minket” Gábor kormányozta LMP, a Bajnai „úgy fogok küzdeni, mintha az életemért küzdenék, ja, várj, most jött sms-ben egy állásajánlat” Gordon fémjelezte Együtt-PM, nem is említve a diszkreditált Gyurcsány-pártot – szóval ők mintha maguk sem hinnének abban, hogy bármit tudnának kezdeni a Fidesszel, inkább csak sorban állnak a parlamenti ülésnapokon egy-egy Orbán-pofonért. A Jobbik pedig nyilván arra vár, hogy a 3,3 millió szegényből egyre több legyen, akik már kétségbeesésükben szavaznak a leghagymázasabb és darutollasabb Kánaánt ígérő pártra.

Az új pártnak tán a netadóellenes fiatalokból kellene megalakulnia, akik kitartóak és hisznek magukban, no meg nem Kelet-Birminghamben tervezik leélni az életüket, hanem hisznek abban, hogy Magyarországon élve a legszebb a négy évszak, főleg, ha az állam hagy minket dolgozni, családot alapítani, vállalkozni, intézi ügyeinket, amiért tartjuk, mint egy jó közös képviselő, aki nem próbál meg beköltözni a garázsunkba, nem csíp bele feleségünk fenekébe a lépcsőházban, nem zsarol díjának felemeléséért gyermekünk háztetőről való lelógatásával, nem hazudik bele a szemünkbe, és nem vizel az ajtónk elé sem, miközben a szomszéd házakba már rég nem mehet be.

Valószínűleg az egész sokkal egyszerűbb, mint amilyennek tűnik most – egy európai ország lakóinak kéne csak összeszedniük magukat.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.