„Ezért, bár nem tudom, figyelték-e, de figyelemre méltó szerintem, hogy olyan országok, mint Ukrajna, Tajvan, Japán, az elmúlt fél évben LMBTQ-párti törvényeket fogadtak el. A világ azonban ezzel nem ért egyet, következésképpen Putyin legerősebb taktikai fegyvere ma a nyugati LMBTQ erőltetésével szembeni ellenállás, az ezzel szemben való ellenállás Oroszország legerősebb nemzetközi vonzereje lett, és így bumerángként a volt nyugati soft power ma egy orosz soft powerré alakult át” – fejtegette Orbán Viktor múlt szombaton a szokás szerint Tusványoson tartott világelemző beszédében. A mondat természetesen főleg azért szólt nagyot, mert a magyar miniszterelnök újabb okot talált arra, hogy a háborús agresszor Oroszországot dicsérje, miközben a valamiféle erkölcsiséget is mutatni próbáló Európát szidja, jóllehet valójában ennél valamivel konkrétabb dolgot üzent. Bár a fideszes univerzumban az LMBTQ is valami olyasféle arctalan gonosztevő, mint a woke vagy a migráns, itt tulajdonképpen arról beszélt Orbán, hogy világszinten sokkal több támogatója lenne a Nyugatnak, ha elengedné végre a szexuális kisebbségek kezét (leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzok és queerek), marginalizálná, üldözné vagy mondjuk börtönbe küldené őket ahelyett, hogy adófizetőhöz és úgy általában emberhez méltó életet és védelmet biztosítana nekik. A morális szempontokon kívül viszont kiderült még valami: a magyar miniszterelnök eszerint a Nyugatról nem a tapasztalati úton elég jól beszerezhető információkat tekinti valóságnak, hanem azt, amit az oroszok kezdtek el terjeszteni azért, hogy magukat könnyebben láttathassák a Hagyományos Értékek Utolsó Védelmezőjének, az igazi férfiak nemzetének.
Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) 2023-ban hozta nyilvánosságra azt a jelentését, ami szerint az LMBTQ-közösségről terjesztett dezinformációk kifejezetten hangsúlyos részét képzik az orosz stratégiának. Lutz Güllner, az EKSZ stratégiai kommunikációs és információelemzési igazgatója akkor úgy foglalta össze a helyzetet, hogy egyes külföldi beavatkozások csak a dezinformáció terjedésére törekszenek, de ebben az esetben például kifejezett agenda, és tetten érhető, aminek fontos része bizonyos hangok felerősítése. A jelentés szerint jellemzően nagy ünnepségek és persze a Pride környékén koncentrálódtak a közösségi médiában azok az üzenetek, kommentek, sokatmondónak szánt képek, amikben a leggyakoribb szó a „gayrope”, szabad fordításban legyen mondjuk „buzirópa”. Az üzenet ismerős: Európában már nem férfi a férfi, leszbikusok sem csak a férfiak szórakoztatására leszbikuskodnak, vége a jól megszokott hagyományainknak. A célországok tényleg nagyon változatosak: Szomáliában a francia Mocaf nevű sörmárkának csináltak egy soha nem létezett reklámot, amin két férfi csókolózik, az ezt megosztó bejegyzés pedig jelzi is, mit kell gondolni. „A Mocaf reklámkampányt indított az európai értékek népszerűsítéséért. Hadd csinálják Franciaországban – Afrikának más értékei vannak” – áll a szövegben. Természetesen fontos célpont Ukrajna is; itt például azt terjesztik a helyi szélsőjobb körében – erősítve azt az esetleges gondolatot, hogy az orosz világ a jó választás a szodomita Európa helyett –, hogy már kifejezett zászlóaljak vannak az ukrán hadseregben a homoszexuálisok számára, akiket melegbárokban toboroznak.
De vannak ennél kacifántosabb álhírek is: egy sokat terjedt bejegyzés szerint a NATO észtországi bázisán „homoerotikus kezelést” kapnak az újoncok azért, hogy ők maguk is meleggé váljanak. Az egyértelműbb narratíva szerint az egész NATO egy LMBTQ-szövetség, és persze Ukrajna hadserege is azért gyenge, mert melegek is vannak benne – ezek a posztok értelemszerűen nem említik azt, hogy a 2000-es években még stabilan az orosz hadsereg látta el férfi prostituáltakkal Moszkva egy részét, a kötelező sorkatonasággal belenyomott fiatalokat ugyanis gyakran erre kényszerítették idősebb kollégáik. De megjelennek a gyermektelen elnökök, akik a kihalás felé kormányozzák az emberiséget, és természetesen Oroszország háborúja Ukrajnában is valójában valamiféle LMBTQ elleni háború. De születtek már nagy leleplezések arról is, hogy nemcsak Volodimir Zelenszkij ukrán elnök homoszexuális, de a teljes ukrán vezérkar.
A homoszexuális összeesküvés teljes agyrémnek tűnik még akkor is, ha ezek egy része amolyan felvilágosult módon jelezte, hogy se a Pride, se az „LMBTQ-mozgalom” nem a homoszexuálisokról szól, hanem valamiféle agresszív erő, ami el akarja pusztítani a hagyományos értékeket. Ebben a narratívában az agresszív propaganda annyit jelent, hogy egy csoport valamiért rá akar minket venni a homoszexualitásra akaratunk ellenére, idejönnek és elvennének tőlünk dolgokat. Ennek egyik tipikus példája az a nagyon szépen felépített álhír, ami szerint a skandináv államokban tömegesen szakítanak ki gyerekeket a családjaikból, hogy homoszexuális pároknak adják őket örökbe. Ez utóbbi annyira népszerű fake news, hogy a nettó oroszországi hülyeségeket még az elvtársaiknál is lelkesebben közlő PesiSrácok propagandistája, az elmúl hetekben a Puzsér Róberttel való csetepatéjával villantó Ábrahám Róbert leforgatott egy „dokumentumfilmet” is a témában – természetesen semmiféle tényleges dokumentumfilmes elemet nem tartalmazva, a drámai zenét leszámítva.
Annak, hogy az LMBTQ-fertőzött Európával lehessen ijesztgetni, természetesen meg kellett ágyazni. A nemi szerepekben hagyományosan elég konzervatív orosz társadalom jó táptalaja volt az egyre fasizálódó, a maga teljhatalmát épp az ország zártságára építő putyini rezsimnek, hogy felépítse az állami szintű homofóbiát. A felmérések határozottan azt mutatták, hogy az orosz társadalom a Szovjetunió felbomlása után nemhogy elfogadóbb lett, de a 2010-es évek elejétől egyre erőteljesebben elzárkózott bármiféle lazulástól: nemcsak a melegházasságot ellenzi, de a legtöbben azt sem szeretnék, ha homoszexuális ember költözne a szomszédjukba. A jelenleg is élő – mellesleg érezhetően a magyar „gyermekvédelmi” törvények előképének tekinthető – 2013-as orosz törvénycsomag például kifejezetten tiltja a homoszexualitás reklámozását, hogy „megvédje a gyermekeket az egészségükre és fejlődésükre ártalmas információktól”. A törvény azóta már több körben szintet lépett: most már a felnőtt emberek körében is tiltott a „propaganda”, az LMBTQ-szervezetek jelenleg szélsőséges szervezetként vannak nyilvántartva, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valaki mondjuk szivárványos zászlót visel, nyugodtan őrizetbe vehetik. Már ezt sem könnyű a szokásos „ez is csak egy újabb gumicsont” szöveggel lelőni, de a vallásos orosz társadalom különösen jól rezonált értékei állítólagos elvesztésének veszélyére: Csecsenföldről menekülve menekültstátuszt is kaptak már meleg férfiak, és szabályosan ki kellett őket menekíteni Oroszországból, mivel veszélyben volt az életük otthon. Nagyon népszerű lett az elvileg pedofilokat az otthonukban felkereső mozgalom is, amelynek tagjai a gyakorlatban meleg férfiakat aláztak meg, hogy aztán az erről készített videókat feltöltsék az internetre.
Az, hogy a Fidesz és holdudvara ezt az agendát is szóról szóra átvette, már nem igazán kérdés: a már említett „gyermekvédelmi” törvénycsomag tulajdonképpen semmi gyermekvédelmet nem tartalmaz, helyette könyvesboltokkal fóliáztatja be azokat a könyveket, amelyekben szó van a homoszexualitásról. A Hír TV-n Bencsik András jó hírként tálalta, hogy Ugandában kivégzik a meleg párokat, ha összeházadosnak, a Fidesz polgáribb (?) oldalát mutató Mandiner pedig az olimpia alatt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Kovács Richárd ökölvívónk nemcsak győzni tudott, de ausztrál riválisa „szoknyás, festett körmű” LMBTQ-támogató.
Az orosz dezinformációk jellemzően a férfiasságra próbálnak hatni, és ez jól látszik a Detector statisztikáiban: szinte csak meleg férfiakkal megy az ijesztgetés, miközben leszbikus nőkről szinte szó sem esik. Ez a maszkulin attitűd jól körülírja az új orosz ideált, amit 2016-ban még Franciaország utcáin is hirdetett a putyini rezsim magáról: szemben a szodomizált Nyugattal, az egészséges –és általában fehér – orosz férfi nem vacakol, nem lelkizik, hanem odacsap. Az, hogy ennek a propagandának most épp egy amúgy is elég sok nehézséggel küzdő kisebbség az áldozata, éppúgy nem érdekli a rendszer működtetőit, mint ahogy általában nem szokta a diktatúrákat. Ha innen nézzük, akkor Orbán Viktornak igaza volt: az LMBTQ erőltetésével szembeni ellenállás valóban Oroszország egyik legnagyobb fegyvere – épp az olyan lelkes hírvivőknek köszönhetően, mint a magyar miniszterelnök.
