László Géza

Vegyenek kínait!

A bélyegbuborék mint pénzügyi válság és élet

Publicisztika

Ma is előttem van, ahogy az albumok fölé hajolva matat a bélyegekkel. Amint ott ülök vele gyerekként én is, áhítattal figyelem, ahogy a gyűjteményem legújabb darabjait áztatjuk le a borítékokról. Gyakran bejárt a szövetségbe, a MABÉOSZ-ba, s amikor új bélyegekkel állított haza, apámnak fényesebben csillogott a szeme; aztán gyorsan el is porzott az íróasztala irányába. Nem csak hobbi volt ez, szenvedély is.

A lelkesedése akkor sem csökkent, amikor később ezeken az összejöveteleken már erősen megfogyatkoztak a résztvevők. A hazai bélyeggyűjtés története és az élete hasonló ívet húzott: amikor az ötvenes–hatvanas években fiatal volt és lelkes, a gyűjtési kedv hazánkban is rohamosan nőtt. A hetvenes években együtt értek fel a csúcsra. A MABÉOSZ tagjainak száma akkoriban megközelítette a 250 ezret. Ez mai szemmel elképesztően soknak tűnik, és nemcsak a mostani pangás miatt, hanem azért is, mert az Egyesült Államokban az American Philatelic Society taglétszáma a hetvenes években mindössze 45 ezer körül mozgott. Ott a csúcsértéket a nyolcvanas évek második felében érték el 57 ezres létszámmal; idehaza akkor már elindult a csökkenés, de még mindig háromszor annyi regisztrált tagot jegyeztek. Apám aztán nyugdíjasként figyelhette, hogy a kilencvenes évek közepén már csak 25 ezren szerepeltek a magyar nyilvántartásban – szűk két évtized alatt a tizedére csökkent a taglétszám. 2015-ben 2300 tagja volt a szervezetnek, mára 1100-an maradtak, 4,5 százaléka az egykori rekordértéknek. (A visszaesés tüneteiről lásd Legát Tibor írását: Filléres emlékek, Magyar Narancs, 2006. október 26.)

A hazai bélyeggyűjtő társadalom rohamos leépülését a közösségek és az azokban zajló események eljelentéktelenedése is jelzi. 1985-ben több mint 3300 kör létezett az országban, 2020-ban már csak 158. Ténylegesen alig néhány helyen zajlik valódi klubélet, főleg Budapesten és pár nagyvárosban. Jellemző, hogy már csak öt bélyegkereskedő aktív az országban. A hírek szerint a nepperek, az alkalmi kereskedők száma és aktivitása is csökkent az elmúlt években. A piac zsugorodásának árulkodó jele az is, hogy a bélyeggyűjtők átlagéletkora ma 65–70 év, tíz-húsz évvel magasabb, mint a műtárgypiacon.

Fájdalmas válságjelenséggel szembesülhettek azok is, akik az elmúlt húsz évben igyekeztek gyorsan túladni a gyűjteményükön: katalógusárak ide vagy oda – merthogy a bélyegek esetén létezik ilyen is –, esélyük sem volt jó árat kapni érte. Különösen nehéz helyzetbe az 1960 és 2010 közötti bélyegeknél kerültek, mert azok piaci értéke – egy töredéküket leszámítva – a rájuk nyomtatott csekély forintösszeghez – a névértékhez –, de leginkább a nullához közelített. Alig két évtizeddel a hatalmas konjunktúra után sokkoló lehetett ezt látni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.