A nemzetközi sportversenyeket egyes kormányok szívesen használják saját propagandacéljaikra, a két nagy labdarúgó-szövetség, az UEFA és a FIFA rendezvényei különösen alkalmasak az ilyesfajta politikai-világnézeti promócióra. Nemcsak a futball népszerűsége okán, hanem azért is, mert olyan velejéig korrupt szervezetekről van szó, amelyek fenntartások nélkül elfogadnak bármilyen gyanús, akár véres pénzeket. Olyan viszont csak egyszer történt, hogy egy nagy nemzetközi tornán egy állam nem a valódi sportteljesítményt kiaknázva akart erőt demonstrálni, hanem a huligánjaival az utcán. Márpedig a rendelkezésre álló adatok alapján ez történt 2016 júniusában Marseille utcáin a franciaországi Európa-bajnokságon. Június 10-én orosz utcai harcosok agyba-főbe vertek angol drukkereket. A másnapi angol–orosz meccsen is nekik rontottak, ugyancsak szervezetten. Az eset már akkor nagy port vert, főleg a nagyon furcsa oroszországi reakciók miatt – a 2022-es ukrajnai orosz invázió óta pedig, mondhatni, értelmet nyert a nyolc évvel ezelőtti marseille-i csata.
Apokalipszis, akkor
Az első reakciók alapján átlagos szurkolói balhé történt: a marseille-i kikötői kocsmákban és a környékén a részeg randalírozásra amúgy bármikor kész angolok mellett egyszer csak megjelentek az oroszok, majd következett a szék- és üvegdobálás. Ilyet, sajnos, láttunk már. Az esetről készült felvételekből és a beszámolókból viszont kiderült, hogy ezúttal valami másról van szó: nagyjából 150–200 orosz intézett el egy jóval, egyes becslések szerint tízszer nagyobb tömeget. Az oroszok szervezetten érkeztek, alakzatokat vettek fel, és mire a francia rohamrendőrök úrrá lettek a káoszon, csak angolok hevertek véresen a téren. Azóta világos: egy nagyobb orosz kontingens kifejezetten azzal a céllal ment az O’Malley ír kocsma teraszához, hogy összeverje az angol szurkolókat.
„Iszonyatosan menő volt, hiszen mi voltunk kevesebben. Szinte felrobbant az erőnktől az egész, biztosan ezért hitték azt, hogy valójában az orosz különleges erők tagjai balhéztak. De nem, ez csak a mi új generációnk” – mondta nevetve a BBC kameráinak egy Makszim névre hallgató férfi pár hónappal a balhé után. Azt, hogy Marseille orosz hősei átlagos, egészségesen hazafias érzületű legények, a teljes orosz állami kommunikáció erőteljesen sulykolta. Putyin elnök a 20. Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon kérdésekre válaszolva tettetett csodálkozással értetlenkedett azon, hogyan tud mindössze 200 orosz futballfanatikus összeverni többezernyi angol szurkolót. Ezek után felszólította az orosz biztonsági tanács tagjait, hogy mindebből vonják le azokat a tanulságokat, amelyek nélkülözhetetlenek lesznek a 2018-as oroszországi labdarúgó-világbajnokság biztonságos megrendezéséhez. Megjegyeznénk, hogy a június 11-i meccset a stadionban megtekintő orosz sportminiszter, Vitalij Mutko még akkor is boldogan integetett a sajátjainak, amikor azoknak egy része már vadul gyepálta az angolokat. A nevével ellentétben színtisztán szélsőjobboldali Liberális Demokrata Párt politikusa, Igor Lebegyev pedig azt szajkózta, hogy az orosz drukkerek kifejezetten hazafias módon védték meg magukat. (A 2014 óta az EU szankciós listáján is szereplő lévő férfi korábban azt javasolta: alakítsanak ki legális kereteket a balhézó huligánoknak, hiszen a szurkolói tömegbunyó egy új sportág.) Komolyabb tisztséget betöltő orosz politikus egyáltalán nem ítélte el az esetet, a közösségi médiában viszont gyorsan elszaporodtak azok az üzenetek, amelyek szerint e verekedések nagyon férfiasak voltak, kiemelve, hogy a francia rendőrség a sok melegfelvonulás miatt most látott először igazi férfiakat; és sokan említették „a szebb napokat látott” angolok puhányságát.
A marseille-i balhé az aktuális orosz nemzeti karakter része lett, ekkorra érett be a két évvel korábban Ukrajnát megtámadó Oroszország központilag forszírozott új imázsa: a borvirágos arcú, elmerozzant alkoholista sztereotípiája helyett megérkezett az új orosz ideál, a saját érdekeiért akár ököllel is kiálló, edzett, hazafias és spártai szigorral élő férfi. E folyamat része volt korábban a félmeztelen fotókból álló galéria Putyinról (mint a legférfiasabb férfi az igazi orosz férfiak között is). És persze a nyugati káosz ellenpontjaként is föl lehetett mutatni Oroszországot, hiszen a két évvel később, 2018-ban náluk rendezett világbajnokságot nem zavarták meg ketrecharcos orosz huligánok.
Vlagyimir hősei
Az csak később derült ki, hogy ezek az orosz huligánok nem szimpla focihuligánok voltak. Amikor a 2010-es évek elejére tarthatatlanná vált az orosz futballhuliganizmus jelenléte a futballban, az állam közbelépett: létrehozták a „békés lelátókért” küzdő szurkolói szervezetet, amelynek élére Alekszandr Szprigin került. Ő korábban szélsőjobboldali aktivistaként szerepelt, a róla készült leghíresebb képen egy félmeztelen nő és egy neonáci zászló társaságában produkálja a félreismerhetetlen karlendítést. A férfit a Dinamo Moszkva drukkereinek kemény magjából emelték ki, ami nemcsak azért fontos, mert a Dinamo a Szovjetunióban a KGB csapata volt, de azért is, mert a KGB helyébe lépett FSZB később is aktív maradt a klub környékén. Szprigin náci háttere a jelek szerint kevéssé zavarta Putyint, hiszen legalább három alkalommal bizonyíthatóan találkoztak. A szervezet dolga elvileg az volt, hogy javítsa a kommunikációt a szurkolói csoportok között, és hogy „a csoportok nemzetközileg is méltóképp tudják képviselni Oroszországot” – cserébe az állam támogatja őket. Márpedig az állam 2016-ban is támogatást nyújtott a „méltó” képviseletért: maga Szprigin is elismerte, hogy 220 jegyet ajándékba kaptak Marseille-be, a balhé előállított résztvevőinek nagy része ezekkel az ajándék jegyekkel utazott az Európa-bajnokságra. Szprigint a marseille-i verekedés után a francia hatóságok rövid úton kitoloncolták, de – nagy valószínűséggel orosz állami segítséggel – néhány nap múlva nemcsak visszatért a Wales elleni mérkőzésre, de maga hívta fel a tudósítókat és küldött nekik szelfit a stadionból. (Szprigin hazatérve fényezte magát még jó ideig, ám a szervezetet idővel feloszlatták, a neves vezérszurkoló pedig börtönbe került.)
A BBC 2017-es dokumentumfilmje (Russia’s Hooligan Army) szerint a szervezet igazi vezére nem is Szprigin, hanem Vaszilij Sztyepanov – „mozgalmi” nevén „Gyilkos Vászka” – volt. A „szarkupac” nyugatról elővezetett Putyin-kompatibilis hadoválás után egy ponton arról kezdett beszélni, hogy
Marseille-ben a focihuligánok egy különleges katonai deszant egysége verekedett, akiket Putyin elnök „Európa meghódítására” küldött oda.
Emlékezetes pillanata a filmnek, amikor a saját mondataitól beijedt Vászka hirtelen leállíttatja a kamerát és véget vet az interjúnak. Nyilván volt egy jó adag nagyzolás a monológjában, de őszinteségi rohamában alighanem olyat is kikotyogott, amiről a sírig hallgatnia kellett volna – ezzel magyarázható látványos rémülete is.
Keleten a helyzet
A hazafias bunyósokat nem csak repülő- és meccsjegyekkel támogatta az orosz hatalom. A balhézók között olyanok is voltak, akik előtte „szeparatistaként” harcoltak Donyeckben. Brit titkosszolgálati források azt is állították, hogy a szurkolói szervezet mögött az orosz felderítő főcsoportügynökség állt. Ezt erősíti, hogy több orosz „harcos” viselt erre utaló tetoválást, bár a focihuligán szcéna – és nem csak Oroszországban – alapból jó viszonyban van az erőszakszervezetekkel. Utóbbi bizonyítéka az 1990-es évek balkáni háborúja, amelyben szerb és horvát oldalon is harcoltak szervezett szurkolói csoportok; és manapság erre példa az ukrajnai háború is, ahol a front két oldalán többek közt az ukrajnai lelátók balhékon és pirotechnikán szocializálódott huligánjai néznek farkasszemet a moszkvai, szentpétervári vagy rosztovi focihuligánokkal. Az orosz haderő Espanola nevű egysége főleg az ország focihuligánjaiból áll; nekik az első dolguk volt a földig rombolt Mariupol helyi stadionjában a saját kedvenc focicsapataik (Szpartak, CSZKA stb.) címereinek a kiaggatása. A 600 tagú egység 2023 nyara óta rendfenntartó tevékenységet végez Mariupolban. (A helyzet azért a focihuligánok körében sem egyértelmű: az elcsalt választások előtt a jórészt szintén ebből a körből verbuválódott Orosz Önkéntes Hadtest okozott gondot az orosz hatóságoknak Kurszkban és Belgorodban; a csoport bevallottan Putyin ellen küzd – a maga módján.)
A 2016-os marseille-i verekedésben – vagy inkább verésben – legalább százan megsérültek, 35 főt szállítottak kórházba (oroszok nem voltak köztük), öt angol szurkoló életveszélyes sérüléseket szenvedett. Egy 51 éves férfit félholtra vertek: vascsővel ütötték a fejét, aminek következtében a fél teste lebénult. Az eset után három orosz került börtönbe – ez ellen természetesen kettős mércét kiáltva tiltakoztak az oroszok –, továbbá húsz embert kitoloncoltak Franciaországból. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter emiatt erősen bírálta a hatóságokat, még a Bécsi Egyezményt is felemlegette, amikor a francia rendőrség egy oroszokkal teli buszt igazoltatott.
A marseille-i csatáról szóló saját történetét, meg a róla készült fotókat az orosz propaganda azóta is előszeretettel használja a magatehetetlen Nyugatról, valamint a hagyományos értékeket, a sajátos életmódját védő orosz civilizációról szőtt meséjének illusztrálására.
Az elképesztő inkább az, hogy Nyugaton semmilyen különösebb következménye nem lett annak, hogy az orosz állam 2016-ban deszantosokat utaztatott Európába verekedni.
Bízzunk benne, hogy németországi Eb alatt ez nem történhet meg – már csak azért sem, mert a 2022-es ukrajnai invázió óta nem kell bajlódni az oroszokkal a nemzetközi sporteseményeken, hiszen kizárták őket szinte minden világversenyről.
(Címlapképünkön: angol szurkolók Marseille-ben a franciaországi labdarúgó Európa-bajnokságon 2016. június 11-én az Anglia-Oroszország mérkőzés előtt. Fotó: Carl Court/Getty Images)
