A fogyasztás demokratizálása: gulyáskommunizmus mintájára medence-NER
21406.jpg

A fogyasztás demokratizálása: gulyáskommunizmus mintájára medence-NER

  • Mikecz Dániel
  • 2018. augusztus 15.

Liberális szemmel – Republikon

Biztos ismeri az olvasó a különböző áruházláncok saját márkás termékeit. Ezek olyan élelmiszerek, vegyi áruk, háztartási eszközök, amelyeket a lánc a saját logója alatt forgalmaz.

A saját márkás termékek jellemzően olcsóbbak a többi márkánál. Minőségüket tekintve azonban nem feltétlenül van különbség, ugyanis a saját márkáknál nem kell költeni marketingre, sales jellegű költségekre, és a termék logisztikája is egyszerűbb. Számomra pl. a borotvahab olyan termék, ahol – ellentétben a pengével – megelégszem a saját márkás termékekkel. Bizonyára másoknál is van olyan áru, amely könnyen helyettesíthető saját márkás termékkel.

A saját márkás termékek bizonyos szempontból demokratizálják a fogyasztást, hiszen kevesebb pénzből is van lehetőség tarkább fogyasztásra az adott háztartásban. Ebből a szempontból a saját márkás termék a demokratikus baloldal egyik szimbóluma is lehetne. Persze sokan gondolhatják azt, hogy a baloldal a fogyasztás ellen van, ami igaz a hivalkodás, a luxus, a státuszvadászat tekintetében. Az anyagi stabilitás, a méltóságteljes élet, egyéni kiteljesedés és gyermekvállalás is a fogyasztás lehetőségének, biztonságának függvénye. Könnyű belátni ezt, ha arra gondolunk, hogy a finom, egészséges, laktató vasárnapi ebéd a családnak, a kényelmes, divatos ruha, a komfortérzetet növelő higiéniai termékek, a szabadidő tartalmas eltöltését segítő játékok hogyan szolgálják az említett célokat.

A demokratikus baloldal egyik feladata tehát az, hogy biztosítsa a fogyasztás demokráciáját, azonban ez a fogyasztás praktikus-puritán, akárcsak maga a demokratikus bal. A cél ugyanis nem a társadalmi különbségek növelése a már említett hivalkodás, luxus, státuszvadászat révén, hanem azok csökkentése. Ez természetesen nem zárja ki a kollektív gyarapodást, ugyanakkor tekintettel kell lenni arra, hogy a fogyasztás fenntartható legyen, ne veszélyeztesse a környezetet. A kádári diktatúra éveiben is a fogyasztás adta a rendszer legitimációját. A pártállam biztosította a többi kommunista országéhoz képest magasabb életszínvonalat és azon keresztül egy szabadabb magánéletet, amely bizonyos mértékig ellensúlyozta a közéletbe való beleszólás hiányát, az ország szuverenitásának elvesztését.

A rendszerváltást követően a baloldal ki tudta egészíteni a fogyasztási legitimációt a demokratikus legitimációval, azonban a Bokros-csomag és a 2008-as válság jelentősen megrongálta a baloldal dolgozók melletti elköteleződésének imázsát. Belátható természetesen, hogy ennek oka külső gazdasági körülményekben is keresendő, azonban a szavak szintjén sem történt meg arra kísérlet, hogy jelezze a baloldal, számára fontos a fogyasztás demokratizmusa. Gyakran éppen sok liberális és baloldali véleményformáló nyilatkozott lenézve és önsorsrontó módon a saját szerény fogyasztását kiterjeszteni kívánó, az államtól – tehát a politikai közösségtől – védelmet elváró, a politikában nem közvetlenül, hanem a pártokat megbízva részt venni akaró társadalmi csoportról. Az ún. „kádári kisemberről” van szó, akinek – kiszolgáltatottsága révén – fontos ügy a fogyasztás demokratizálása. A saját márkás termékek analógiája szerint ők a „Tesco gazdaságosak”: ez utóbbi szintén gyakori céltáblája volt a szegényeken gúnyolódók számára. Nem csak ízlésbeli kérdésről van szó, hiszen a „kádári kisember” jelentős választói csoportot képvisel Magyarországon, újra a baloldal fontos szövetségese lehetne. Egy nyelvi stratégiával, a megszálló csapatok élén érkező diktátorhoz való kapcsolással azonban sikerült de-legitimálni politikai érdekeiket.

A baloldalon volt törekvés arra, hogy a gulyáskommunizmusból gulyásdemokráciát lehessen építeni. Sokan az egyediséget, a minőséget féltik a fogyasztás demokratizálódásától. Meg kell azonban érteni, hogyan szeretnek élni az egyes választói csoportok, mit jelent nekik a szabadság, amelyről igen sok szó esik az illiberális demokrácia, a NER mint hibrid rezsim vagy kompetitív autokrácia kapcsán. Ilyenkor nyáron Magyarországon az egyik legjobb dolog barátok, családtagok körében bográcsozni az apró telken, amit lehet, hogy éppen a fogyasztás demokratizálódása révén vehetett meg korábban az a bizonyos „kádári kisember”. A bográcsállvány mellett azonban egyre több telken tűnnek fel az elérhető árú, kerti műanyag medencék. A baloldal számára súlyos veszteség lenne, ha végül a Fidesz venné át a fogyasztás demokratizálásának szerepét azzal, hogy a gulyáskommunizmus mintájára létrehozza a „medence-NER-t”.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.