A fogyasztás demokratizálása: gulyáskommunizmus mintájára medence-NER
21406.jpg

A fogyasztás demokratizálása: gulyáskommunizmus mintájára medence-NER

  • Mikecz Dániel
  • 2018. augusztus 15.

Liberális szemmel – Republikon

Biztos ismeri az olvasó a különböző áruházláncok saját márkás termékeit. Ezek olyan élelmiszerek, vegyi áruk, háztartási eszközök, amelyeket a lánc a saját logója alatt forgalmaz.

A saját márkás termékek jellemzően olcsóbbak a többi márkánál. Minőségüket tekintve azonban nem feltétlenül van különbség, ugyanis a saját márkáknál nem kell költeni marketingre, sales jellegű költségekre, és a termék logisztikája is egyszerűbb. Számomra pl. a borotvahab olyan termék, ahol – ellentétben a pengével – megelégszem a saját márkás termékekkel. Bizonyára másoknál is van olyan áru, amely könnyen helyettesíthető saját márkás termékkel.

A saját márkás termékek bizonyos szempontból demokratizálják a fogyasztást, hiszen kevesebb pénzből is van lehetőség tarkább fogyasztásra az adott háztartásban. Ebből a szempontból a saját márkás termék a demokratikus baloldal egyik szimbóluma is lehetne. Persze sokan gondolhatják azt, hogy a baloldal a fogyasztás ellen van, ami igaz a hivalkodás, a luxus, a státuszvadászat tekintetében. Az anyagi stabilitás, a méltóságteljes élet, egyéni kiteljesedés és gyermekvállalás is a fogyasztás lehetőségének, biztonságának függvénye. Könnyű belátni ezt, ha arra gondolunk, hogy a finom, egészséges, laktató vasárnapi ebéd a családnak, a kényelmes, divatos ruha, a komfortérzetet növelő higiéniai termékek, a szabadidő tartalmas eltöltését segítő játékok hogyan szolgálják az említett célokat.

A demokratikus baloldal egyik feladata tehát az, hogy biztosítsa a fogyasztás demokráciáját, azonban ez a fogyasztás praktikus-puritán, akárcsak maga a demokratikus bal. A cél ugyanis nem a társadalmi különbségek növelése a már említett hivalkodás, luxus, státuszvadászat révén, hanem azok csökkentése. Ez természetesen nem zárja ki a kollektív gyarapodást, ugyanakkor tekintettel kell lenni arra, hogy a fogyasztás fenntartható legyen, ne veszélyeztesse a környezetet. A kádári diktatúra éveiben is a fogyasztás adta a rendszer legitimációját. A pártállam biztosította a többi kommunista országéhoz képest magasabb életszínvonalat és azon keresztül egy szabadabb magánéletet, amely bizonyos mértékig ellensúlyozta a közéletbe való beleszólás hiányát, az ország szuverenitásának elvesztését.

A rendszerváltást követően a baloldal ki tudta egészíteni a fogyasztási legitimációt a demokratikus legitimációval, azonban a Bokros-csomag és a 2008-as válság jelentősen megrongálta a baloldal dolgozók melletti elköteleződésének imázsát. Belátható természetesen, hogy ennek oka külső gazdasági körülményekben is keresendő, azonban a szavak szintjén sem történt meg arra kísérlet, hogy jelezze a baloldal, számára fontos a fogyasztás demokratizmusa. Gyakran éppen sok liberális és baloldali véleményformáló nyilatkozott lenézve és önsorsrontó módon a saját szerény fogyasztását kiterjeszteni kívánó, az államtól – tehát a politikai közösségtől – védelmet elváró, a politikában nem közvetlenül, hanem a pártokat megbízva részt venni akaró társadalmi csoportról. Az ún. „kádári kisemberről” van szó, akinek – kiszolgáltatottsága révén – fontos ügy a fogyasztás demokratizálása. A saját márkás termékek analógiája szerint ők a „Tesco gazdaságosak”: ez utóbbi szintén gyakori céltáblája volt a szegényeken gúnyolódók számára. Nem csak ízlésbeli kérdésről van szó, hiszen a „kádári kisember” jelentős választói csoportot képvisel Magyarországon, újra a baloldal fontos szövetségese lehetne. Egy nyelvi stratégiával, a megszálló csapatok élén érkező diktátorhoz való kapcsolással azonban sikerült de-legitimálni politikai érdekeiket.

A baloldalon volt törekvés arra, hogy a gulyáskommunizmusból gulyásdemokráciát lehessen építeni. Sokan az egyediséget, a minőséget féltik a fogyasztás demokratizálódásától. Meg kell azonban érteni, hogyan szeretnek élni az egyes választói csoportok, mit jelent nekik a szabadság, amelyről igen sok szó esik az illiberális demokrácia, a NER mint hibrid rezsim vagy kompetitív autokrácia kapcsán. Ilyenkor nyáron Magyarországon az egyik legjobb dolog barátok, családtagok körében bográcsozni az apró telken, amit lehet, hogy éppen a fogyasztás demokratizálódása révén vehetett meg korábban az a bizonyos „kádári kisember”. A bográcsállvány mellett azonban egyre több telken tűnnek fel az elérhető árú, kerti műanyag medencék. A baloldal számára súlyos veszteség lenne, ha végül a Fidesz venné át a fogyasztás demokratizálásának szerepét azzal, hogy a gulyáskommunizmus mintájára létrehozza a „medence-NER-t”.

Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.

Liberális szemmel – Republikon

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”