A nyomorultak

  • 2015. augusztus 12.

Snoblesse

Jean Valjean megzenésítve.
false

"Alighanem a nagy írók írják a legjobb musicaleket, pontosabban az ő műveik bírják legjobban a gyűrődést. Victor Hugo Nyomorultakját világszerte föltehetően többen ismerik zenés formájában, mint nyomtatva" - vélelmezte kritikusunk és alighanem igazat kell adnunk neki.  És  akkor jöjjön egy kis kondenzált, műfaji-tartalmi ismertető: "Romantikus opus, ahogy a musical műfaj nagy általánosságban megköveteli az ilyesmit (a kivételek ezúttal a szabályt erősítik, mígnem a mennyiség a visszájára fordul): középpontjában Jean Valjean és Javert, két erős figura párbajával, melyben persze a jó győz, de úgy, hogy a rossz is jóvá válik, s ettől legott öngyilkos lesz."

Jean Valjean szerepében ezúttal Miller Zoltán, míg Javertéban Debreczeny Csaba látható-hallható.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.