Automelodi, Alpár és Adam Berces a Gozsdu Manó Klubban

  • 2013. november 4.

Snoblesse

Egy kanadai és két magyar bizonyítja: a szintipop továbbra is hatásos kifejezőeszköz.
false

A montreali Xavier Paradis az észak-amerikai szintiwave elmúlt tíz évének kultikus és úgyszólván egyedülálló alakja. Arnaud Lazlaud néven kezdte el gyártani jellegzetes, francia nyelvű, új romantikus hangulatú szintipop dalait az ezredfordulón. Emellett Echo Kitty nevű zenekarával glames szintirockabillyt játszott, s közben tagja volt Jef Barbara Holograms nevű együttesének is. Paradis a kétezres évek második felére tökéletesítette Arnaud Lazlaud projektjét – s ezután már Automelodi néven működött. 2010-es bemutatkozó lemeze a kulcsfontosságú brooklyni (sajnos, azóta elenyészett) Wierd kiadónál jelent meg, szintén Automelodi név alatt: francia wave kései és valószerűtlen gyöngyszeme, a műfaj egyik  21. századi csúcsa. Tavaly Liz Wendelbóval (Xeno & Oaklander) közös kislemezt adott ki Liz & László néven, mostani európai turnéjával egy időben pedig megjelenik az Automelodi második nagylemeze Surlendemains Acides címmel. Az Automelodi kéttagú felállásban jön először Budapestre (Simon Grenier-Poirier László/Xander állandó fellépőtársa), ahol a Küss Mich brigád (Gördön és Splatter) vendége lesz a GMK-ban.

Az este még két különleges magyar fellépőt is tartogat. A szólóban most bemutatkozó Alpár a magyar analóg tánczenébe friss vért és zajt pumpáló Farbwechsel kiadó egyik alapítója és motorja, a Silf duó szakállas fele, akinek hamarosan saját hangzóanyaga is megjelenik. Adam Berces ezzel szemben a hideg magyar szintiwave paradox módon itthon kevéssé ismert, de több éve aktív tagja: munkái egyszerre táplálkoznak az ipari és a klasszikus zenei gyökerekből. Posztapokaliptikus Almanach címmel tervezi kiadni nagylemezét, illetve a napokban jelent meg kislemeze a többek között a Nine Circlest, Új Látásmód Fúziót, Selofant, Cosmic Hula Radiatorst és Moduretiket kiadó német FKK-nál.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.