Orosz népellenes mesék

  • 2013. november 4.

Snoblesse

Új könyvét, az Orosz népellenes meséket mutatja be Dmitry Glukhovsky, aki nem keresi Putyin barátságát, de az olvasókét igen.
false

Dmitry Glukhovskyt  nem kell félteni. És nem csak azért nem kell, mert apokaliptikus Metro-regényei több százezer példányban fogytak Oroszországban, s ezzel Dmitry a bestsellerpiac egyik komoly tényezőjévé lépett elő, de a politikától sem kell félteni a dörzsölt bestsellergyárost, akinek – mint azt vele készült interjúnk is bizonyítja – Putyin ölelő csápjai (karjai) elől is sikerült kitérnie.

Vigyázat, a következő interjúrészletet csak erős idegzetűeknek ajánljuk:

MN: A politikát érdeklik az írók?

DG: A politikát nem érdeklik az írók. Igaz, Szolzsenyicint többször is meglátogatta Putyin. De hol van ma már Szolzsenyicin, és hol van ma már az akkori Putyin! Ez még akkor történt, amikor egy ilyen vizit még akár elismerésnek is számíthatott. Engem nem olyan rég több fiatal művész társaságában meghívtak, hogy találkozzak Medvegyevvel. Egyszer meg Putyintól érkezett hasonló meghívás, ő fiatal írókat látott vendégül. És kaptam egy felkérést is, hogy legyek a tagja az elnök kulturális tanácsának. Épp megüresedett Mihalkov helye, lehet, hogy épp az ő székét kaptam volna. Medvegyev és Putyin meghívása elől azzal tértem ki, hogy épp külföldön leszek, de harmadszorra már nem köntörfalaztam, udvariasan közöltem, hogy nem tehetem. De sokan örömmel mennek, hogy találkozzanak Putyinnal.


 

 

 

 

 

 

 

 

 

A következő interjúrészletből meg az derül ki, hogy mi történik azzal, aki be akar szólni Putyinnak:

MN: Mire kellett az ön jelenléte?

DG: Szeretik az olyanokat, akik népszerűek a fiatalok körében. De azt sem tartom kizártnak, hogy megpróbáltak megszelídíteni egy kicsit – van egy sorozatom, Stories of Motherland a címe –, az azért elég ellenzékire sikeredett. Putyin mostanában többször is vegyült az írókkal. Játssza a jó királyt. Mint aki azt mondaná; jöjjenek csak a szerző urak, na, mi bántja a szerző urakat? Tessék csak nyugodtan kritizálni! Persze senki sem meri kritizálni a szerző urak közül. Még jó, mert ha valaki tényleg meg szeretné izzasztani a királyt, jobb, ha felkészül rá, hogy az élete alaposan megváltozik. Kezdetnek például kap egy alapos adóellenőrzést a nyakába. Ma már senkit sem küldenek Szibériába, annál kifinomultabbak az eszközeik.

 

 

 

 

 

 

 

 

false

Aki többre is kíváncsi, olvassa el  az orosz ellenálló bestsellerszerzővel készített interjúnkat, vagy ami még jobb, olvassa el Glukhovsky népellenes meséit, melyek aligha késztették örömujjongásra a Kreml lakóit. Aki pedig élőben szeretné látni a Putyinnal és az adóellenőrzésekkel is dacoló szerzőt, mindenképpen látogasson el az Orosz népellenes mesék című kötetét bemutató irodalmi estre: az íróval M. Nagy Miklós, az Európa Könyvkiadó igazgatója és Alekszandra Finogenova orosz műfordító és kritikus beszélget, a könyvből Ötvös András olvas fel. (Aki Glukhovsky Metró-történeteire kíváncsi, az sem marad irodalmi est nélkül – november 8-án, 18 órától a Fogas Házban tartózkodik a szerző beszélgetés céljából.)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.