Fesztivál

EuShorts Európai Rövidfilm Fesztivál

  • 2011. november 9.

Snoblesse

Kicsi, de nagyon erős - az európai rövidfilmtermés legjava a Toldiban.

 

Ha nagyjátékfilmben nem is, kisfilmben nagyhatalom a magyar - kisfilmeseink hazajárnak Cannes-ba és előre köszönnek nekik Berlinben és Velencében. E nagyon is rugalmas műfaj európai championjai mutatkoznak be a budapesti EuShorts fesztiválon, melynek szervezői nem ígérnek mást, mint jókedvet, derűt és az ezzel járó testi-szellemi megújhodást. No meg egy rakás, primőr árut a kisfilmek piacáról: november 18-23. között 50 filmet lehet megtekinteni a Toldi Moziban, köztük Oscar-díjra jelölt és Arany Medvével kitüntetett kisremekléseket és természetesen hazai újdonságokat. Aki csak a nyitóbulira menne: a vidám rendezvényt az Air France nevű svéd zenei formáció vezeti fel.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.