Belle Belle a CuCu Bárban

  • 2013. július 23.

Snoblesse

Brooklyn nem tágul, de a Belle Belle univerzuma igen: zenekari felállás és félakusztikus koncert a CuCu Bár záróbuliján.
false

A Soundcloud blogja azon hazai zenészek közé sorolta, akik cool soundok kibocsátásában utaznak. A húszas évei elején járó Nagy Bence a low-fi hangzás hazai virtuóza, dalszerzői-énekesi és multiinstrumentalista minőségben az egyszemélyes színpadi megoldások híve, aki előszeretettel bástyázza körül magát szintetizátorokkal. Ezúttal azonban nem csak a technika, de hús-vér emberek is körülveszik a művészt, a Belle Belle történetében első ízben ugyanis egy komplett zenekar (Birtalan Áron – billentyűk, basszusgitár, Gál Dániel – dobok) adja ki magából a nemzetközileg is jól csengő soundokat. Emellett ködgép, lézerfény és ingyenflipper vár mindenkit a CuCu Bár ingyenes záróbuliján.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.