Budapesti utas és holdvilág

  • 2015. június 30.

Snoblesse

Jordán Adél és Fenyő Iván holdvilágnál.
false

„Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.” Ó, azok a híres utolsó sorok, melyek minden idők legromantikusabb olasz útikönyvéből valók! Mert ki ne vágyott volna arra, hogy az Utas és holdvilág útvonalát bejárva utazza be a napfényes és ezer árnyékot vető Itáliát! Ezt honfitársaink közül sokan meg is tették, és beszámolóik alapján nem is csalódtak. Alighanem azok se fognak, akik a Petőfi Irodalmi Múzeumba utaznak – ott ugyanis felolvasó-színházi kereket közt hangzanak el a nagy mű és más Szerb Antal-írások híres sorai. Akik „szerbantaloznak”: Jordán Adél, Szandtner Anna, Fenyő Iván, Hajdú István, Oroszlán Szonja és Petrik Andrea.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.