dEUS-koncert az A38-on

  • 2012. február 27.

Snoblesse

Hova álljanak a belgák? Ha indie rockban utaznak, a koncertszínpadra.


Nehezen állíthatnánk, hogy a csokoládén, az Európai Parlament nevű aprócska intézményen és a flamand–vallon viszonyt érintő közhelyeken túl mi, magyarok bármit is tudnánk Belgiumról, az egyik vezető indie rockzenekarukkal ellenben bensőséges viszonyban vagyunk. A dEUS a 90-es évek elején készített, általunk is szeretett lemezeivel megvédte az európai gitárzene becsületét, az évtized vége felé igen ügyesnek mutatta magát nekünk a Szigeten, azóta pedig sikeresen őrizte meg képességét a tisztességes lemezek gyártására. Vagyis sokat várhatunk ettől a hétvégi találkozótól, ahol végre senki számára nem lesz kérdéses, ami pedig mindig az: hová is álljanak akkor hát a belgák?

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.