Esterházy és fia

  • 2013. február 18.

Snoblesse

Az Esterházy família esete a Dés famíliával. Irodalom, képzőművészet és zene az irodalmi szalonban.


Fotó: Sióréti Gábor

Két zenész, egy képzőművész és egy író a vendége a Hadik kávéház irodalmi szalonjának. Az írót Esterházy Péternek, a képzőművészt Esterházy Marcellnek, az egyik zenészt Dés Lászlónak, a másikat Dés Andrásnak, a rendezvényt pedig Generációk estjének hívják, ahol apák és fiúk lépnek a közönség elé. A Narancs legutóbb 7 kérdés című sorozatában (mind a 7 kérdés itt) járt utána, milyen hangnemben zajlik a kommunikáció a generációk között az Esterházy családban. Idézzük magunkat:

6. Mit töltöttél le utoljára?

Egy villámcsapás: lehet, hogy én még nem töltöttem le semmit soha életemben? Megkérdem a gyerekeimet. Ez hangfekvésben hasonló a hajdani Mándy-interjúhoz, amikor a kérdező megjegyezte, Iván, hallom, van egy Renault-tok, egy R4-es. Mire Mándy: Hogy R lenne? Ez sokáig az íróasztalom fölött volt, hogy R lenne. Nem kell mindent tudni. (Nem mondom meg, mit válaszoltak a gyerekek, de szerintem így nem lehet beszélni egy apával.)

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.