Egy Radnóti-vers, az Egyszer csak a főszereplője a Zenélő Versek Klub mai kiadásának. A sorozatot a versszeretetből jelesre vizsgázó Kávészünet indította; a formáció ezúttal vonósokkal, egy beatboxbajnokkal, a slam poetry egyik jeles hazai művelőjével, egy színművésszel (Hajdú Steve) és egy Hajós Andrással (interjú vele itt) kiegészülve szólaltatja meg Radnóti verssorait. Kellő hangerő és gondolatátvitel esetén talán még a költő 100 éves özvegyéhez, a Pozsonyi út elején lakó Fifi nénihez is elhallatszanak a következő sorok:
Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal,
beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül.
Megsajdul a borda, mögötte a bajra szokott
dobogás is elül.
Némán emelődik a test, csak a fal kiabál.
S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál,
a halál.
Mint fegyházban a villany ha kacsint,
tudják bent a rabok s tudja az őr odakint,
hogy az áram mind egy testbe fut össze,
hallgat a körte, a cellán árnyék szalad át,
s érzik ilyenkor az őrök, a foglyok, a férgek a perzselt
emberi hús szagát.
