| ||
Jön, jön Ljudmila Ulickaja, a nagy orosz író, olyan könyvek szerzője, mint az Imágó, a Daniel Stein, tolmács vagy a Médea és gyermekei. Azért jön, mert új könyve van, a mindenféle-fajta, kockás és csíkos írásokat (sőt még interjúkat is) tartalmazó Örökbecsű limlom. Amikor az írónő legutóbb jött, a Narancs munkatársa is nekiszegezte kérdéseit, például ezt is:
MN: Igazi vitája soha nem is volt a kritikusaival?
LU: Éles vitáim igazából nem voltak, habár lehettek volna, legelsősorban a Daniel Stein, tolmács című regényem kapcsán. Két nagyobb lélegzetű írásra gondolok, az egyik alig-alig volt rövidebb, mint maga a regény, pedig az sem volt éppenséggel rövid darab. Az egyikben azt bizonygatták, hogy a regény főhőse nem keresztény, a másikban pedig – egy hasonlóképp terjedelmes, Izraelben megjelent kritikai munkában –, hogy nem zsidó. Az én álláspontom ebben a kérdésben, hogy ha egy mód van rá, intézzék el a kritikusok ezt a vitát maguk között, és hagyjanak engem békén. Nekik is megvan a maguk dolga, nekem is a magamé. Az igazat megvallva nem tartom túl nagyra ezt a foglalkozást – mégiscsak egy olyan társaság ez, amelyik belőlünk él, a mi sikereinkből és bukásainkból.
A Corvin moziba az írónő nem filmnézési szándékkal, hanem beszélgetésivel érkezik: a hírességgel Goretity József műfordító vált szót.
