Junkies a Barba Negrában

  • 2014. augusztus 29.

Snoblesse

Húszévesek, múltidéznek.
false

„Át tudtunk adni valamit, ami nem volt különösebben egyedi, de amire – mint később kiderült – igény volt. Hétmérföldes csizmákkal törtünk a csúcs felé, de aztán a saját hatásunk alá kerültünk, és szétestünk. Túl sokat vállaltunk be, és igazi vezető híján csak sodródtunk – igaz, felfelé –, mindenféle tudatosság és tervezés nélkül. Visszanézve úgy látom, hogy teljesen elkerülhetetlen volt egy katarzis: végül már egymás ellen is fordultunk, már mindenki mindenkit ki akart rúgni. Ez 1999 végén volt, amikor már másfél éve folyamatosan turnéztunk, és nem titok, hogy gyakorlatilag állandóan tudatmódosító szerek hatása alatt álltunk, amitől már a hétköznapi lét is elég nagy nehézségekbe tudott ütközni.” Szekeres András, a Junkies éppen negyvenéves énekese így idézte fel interjúnkban a zenekar ifjúkorát. Ebből is látszik, hogy mindenki jogosan szomorú, aki anno kihagyta ezt a vérbeli rock & roll életérzést, aki meg ott volt, nyilván szívesen újraélné a feelinget. És hiába ünnepelte a zenekar pár hónapja egy remek koncerten a huszadik évfordulóját, a múltidézésre egyetlen alkalommal még lehetőség lesz: a Junkies ezúttal eredeti felállásban fogja felszántani a Barba Negra Track színpadát.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.