A Mats Gustafsson–Didi Kern páros mindkét tagja jó ismerősünk lehet – akár hajós koncertjeikről is. Mats Gustafsson elemi erejű fúvósjátéka az észak-európai dzsessz egyik legnagyobb különlegessége – különböző együttesekben (Fire!, The Thing, Swedish Azz) és formációkban (Paal Nilssen-Lovéval, Peter Brötzmannal, Merzbow-val és Pándi Balázzsal) már rengetegszer fellépett az A38-on. Az improvizatív zene középgenerációjához tartozó muzsikus szoros kapcsolatokat ápol a chicagói szcénával, emellett számtalan projektjével közeledik egyéb művészeti ágakhoz: dolgozott együtt tánccsoportokkal, színházi produkciókkal és költészeti társulásokkal. A Gustafsson által művelt kiterjesztett szaxofonjáték-stílus a hangszer lehetőségeinek legvégső határáig vezet: zörejekből és zajokból meditatív mozzanatokból pillanatok alatt jut el az elemi erejű kitörésekig. A duó másik tagja, Didi Kern az osztrák avantgárd szcéna legfontosabb dobos-ütőhangszereseként korábban a Fuckheaddel és a BulBullel koncertezett itt. Gustafssonhoz hasonlóan az artpunkból jön, ennek megfelelően dobolása is kellően energikus, és a duó egész produkciója afféle időzített bomba.
Az est másik fontos fellépője, a portugál trombitáslány, Susana Santos Silva és a svéd bőgős Torbjörn Zetterberg duója, Magyarországon eddig még nem látott/hallott, különleges produkció. Mindketten nagyon sokoldalú egyéniségek, zenei skálájuk a mainstream dzsessztől a kérlelhetetlen kísérletezésig terjed. Santos Silva a crossover bigband, az Orquestra Jazz de Matosinhos tagjaként Lee Konitztól Bob Bergig sokakkal játszott együtt – ugyanakkor az intimebb hangulatú duókban érzi igazán jól magát. Ilyen a többek között Ivo Perelmannal is közös trióban játszó Zetterberggel alkotott kettőse is: a trombita és a bőgő finom összhangjai, varázslatos, érzékeny együttműködése igazán nem mindennapi élményt ígér.
A Soyut Boyut három elismert és köztiszteletnek örvendő török zenész együttműködéséből jött létre. Különböző zenei hátterük és érdeklődésük dacára a dzsesszről azonos elképzeléseket megfogalmazó muzsikus barátok zenéjéből egyedülálló közvetlenség árad. A trió neve Absztrakt Dimenziót jelent: a formáció elsősorban a progresszív fúziós dzsessz megújítására, az elektromos és akusztikus hangszerek összhangjának megtalálására tesz kísérletet.
Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.
A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.
Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).
A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.
Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.
Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.
Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.
Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.
A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.
Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.
