A Mats Gustafsson–Didi Kern páros mindkét tagja jó ismerősünk lehet – akár hajós koncertjeikről is. Mats Gustafsson elemi erejű fúvósjátéka az észak-európai dzsessz egyik legnagyobb különlegessége – különböző együttesekben (Fire!, The Thing, Swedish Azz) és formációkban (Paal Nilssen-Lovéval, Peter Brötzmannal, Merzbow-val és Pándi Balázzsal) már rengetegszer fellépett az A38-on. Az improvizatív zene középgenerációjához tartozó muzsikus szoros kapcsolatokat ápol a chicagói szcénával, emellett számtalan projektjével közeledik egyéb művészeti ágakhoz: dolgozott együtt tánccsoportokkal, színházi produkciókkal és költészeti társulásokkal. A Gustafsson által művelt kiterjesztett szaxofonjáték-stílus a hangszer lehetőségeinek legvégső határáig vezet: zörejekből és zajokból meditatív mozzanatokból pillanatok alatt jut el az elemi erejű kitörésekig. A duó másik tagja, Didi Kern az osztrák avantgárd szcéna legfontosabb dobos-ütőhangszereseként korábban a Fuckheaddel és a BulBullel koncertezett itt. Gustafssonhoz hasonlóan az artpunkból jön, ennek megfelelően dobolása is kellően energikus, és a duó egész produkciója afféle időzített bomba.
Az est másik fontos fellépője, a portugál trombitáslány, Susana Santos Silva és a svéd bőgős Torbjörn Zetterberg duója, Magyarországon eddig még nem látott/hallott, különleges produkció. Mindketten nagyon sokoldalú egyéniségek, zenei skálájuk a mainstream dzsessztől a kérlelhetetlen kísérletezésig terjed. Santos Silva a crossover bigband, az Orquestra Jazz de Matosinhos tagjaként Lee Konitztól Bob Bergig sokakkal játszott együtt – ugyanakkor az intimebb hangulatú duókban érzi igazán jól magát. Ilyen a többek között Ivo Perelmannal is közös trióban játszó Zetterberggel alkotott kettőse is: a trombita és a bőgő finom összhangjai, varázslatos, érzékeny együttműködése igazán nem mindennapi élményt ígér.
A Soyut Boyut három elismert és köztiszteletnek örvendő török zenész együttműködéséből jött létre. Különböző zenei hátterük és érdeklődésük dacára a dzsesszről azonos elképzeléseket megfogalmazó muzsikus barátok zenéjéből egyedülálló közvetlenség árad. A trió neve Absztrakt Dimenziót jelent: a formáció elsősorban a progresszív fúziós dzsessz megújítására, az elektromos és akusztikus hangszerek összhangjának megtalálására tesz kísérletet.
Hajnalban jutottak megegyezésre az Európai Tanács vezetői: az orosz pénzeszközökhöz nem nyúlnak, helyette 90 milliárd euró közös hitelt biztosít Ukrajnának az Unió – Magyarország, Szlovákia és Csehország nélkül.
A miniszterelnök meg akarja védeni a futballnak a segítségével elért eredményeit. A baj csak az, hogy az eredményekre nézve kevés erősebb érvünk lesz a kormányváltás mellett.
A Veszprém Vármegyei Kormányhivatal mint környezetvédelmi hatóság december 17-i határozatában elutasította a beruházó Balabo Kft. kérelmét a balatonföldvári strandkikötő létesítésére. A vitorláskikötő azonban a nyárra elkészült, sőt, a működését is megkezdte már. Most a beruházó perli a kormányhivatalt.
1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné(This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.
A filozófus-író (Denis Podalydès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.
Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.
Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.
Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.
