A Mats Gustafsson–Didi Kern páros mindkét tagja jó ismerősünk lehet – akár hajós koncertjeikről is. Mats Gustafsson elemi erejű fúvósjátéka az észak-európai dzsessz egyik legnagyobb különlegessége – különböző együttesekben (Fire!, The Thing, Swedish Azz) és formációkban (Paal Nilssen-Lovéval, Peter Brötzmannal, Merzbow-val és Pándi Balázzsal) már rengetegszer fellépett az A38-on. Az improvizatív zene középgenerációjához tartozó muzsikus szoros kapcsolatokat ápol a chicagói szcénával, emellett számtalan projektjével közeledik egyéb művészeti ágakhoz: dolgozott együtt tánccsoportokkal, színházi produkciókkal és költészeti társulásokkal. A Gustafsson által művelt kiterjesztett szaxofonjáték-stílus a hangszer lehetőségeinek legvégső határáig vezet: zörejekből és zajokból meditatív mozzanatokból pillanatok alatt jut el az elemi erejű kitörésekig. A duó másik tagja, Didi Kern az osztrák avantgárd szcéna legfontosabb dobos-ütőhangszereseként korábban a Fuckheaddel és a BulBullel koncertezett itt. Gustafssonhoz hasonlóan az artpunkból jön, ennek megfelelően dobolása is kellően energikus, és a duó egész produkciója afféle időzített bomba.
Az est másik fontos fellépője, a portugál trombitáslány, Susana Santos Silva és a svéd bőgős Torbjörn Zetterberg duója, Magyarországon eddig még nem látott/hallott, különleges produkció. Mindketten nagyon sokoldalú egyéniségek, zenei skálájuk a mainstream dzsessztől a kérlelhetetlen kísérletezésig terjed. Santos Silva a crossover bigband, az Orquestra Jazz de Matosinhos tagjaként Lee Konitztól Bob Bergig sokakkal játszott együtt – ugyanakkor az intimebb hangulatú duókban érzi igazán jól magát. Ilyen a többek között Ivo Perelmannal is közös trióban játszó Zetterberggel alkotott kettőse is: a trombita és a bőgő finom összhangjai, varázslatos, érzékeny együttműködése igazán nem mindennapi élményt ígér.
A Soyut Boyut három elismert és köztiszteletnek örvendő török zenész együttműködéséből jött létre. Különböző zenei hátterük és érdeklődésük dacára a dzsesszről azonos elképzeléseket megfogalmazó muzsikus barátok zenéjéből egyedülálló közvetlenség árad. A trió neve Absztrakt Dimenziót jelent: a formáció elsősorban a progresszív fúziós dzsessz megújítására, az elektromos és akusztikus hangszerek összhangjának megtalálására tesz kísérletet.
A donyecki régió teljes átadását követeli az orosz elnök az ukránoktól, és bár Zelenszkij elzárkózik az ötlettől, Trumpot már meggyőzte. Harapófogóba kerülhet Ukrajna az alaszkai csúcs után.
Kunffy Lajos festőművésztől, a francia Becsületrend tulajdonosától elvették a képeit, gettóba vitték, megverték, a Rákosi-rendszerben jól vezetett birtokától kellett megválnia – és még halála után harminchat évvel is volt mit elrabolni tőle.
„Még nincs deal, de majd lesz” – mondta Trump, miután meghallgatta Putyin hízelgését. Alaszkában vörös szőnyeget terítettek a háborús bűnös elé, aki jottányit sem engedett a céljaiból. Nincs tűzszünet, és a béke sem került közelebb.
Izrael népszerűsége rohamosan csökken a világban, egyre több figyelem irányul a gázai humanitárius katasztrófára, a politikai elit feje felett a népirtás vádja lebeg. Benjamín Netanjahu azonban úgy érzi, bemehet Gázába, fasiszta minisztere szerint pedig ki sem kell jönnie onnan.
Kinek és miért éri meg a milliárdokból készült, majd a Jász-Nagykun-Szolnok megyei városba költöztetett épület? Szubjektív helyszíni riport a „Nagykunság fővárosából”.
A miniszterelnök megtorpedózta az Ukrajnával kapcsolatos uniós nyilatkozatot, magyarázata enyhén szólva zavaros és ellentmondásos. Ha pénteken Alaszkában Trump fejében a szilvakompót éppen olyan irányba billenne, amely a szilárd európai állásponthoz közeli, akkor egyre komolyabban tétetik fel a kérdés: valójában ki akarja a háború folytatását?
