A Mats Gustafsson–Didi Kern páros mindkét tagja jó ismerősünk lehet – akár hajós koncertjeikről is. Mats Gustafsson elemi erejű fúvósjátéka az észak-európai dzsessz egyik legnagyobb különlegessége – különböző együttesekben (Fire!, The Thing, Swedish Azz) és formációkban (Paal Nilssen-Lovéval, Peter Brötzmannal, Merzbow-val és Pándi Balázzsal) már rengetegszer fellépett az A38-on. Az improvizatív zene középgenerációjához tartozó muzsikus szoros kapcsolatokat ápol a chicagói szcénával, emellett számtalan projektjével közeledik egyéb művészeti ágakhoz: dolgozott együtt tánccsoportokkal, színházi produkciókkal és költészeti társulásokkal. A Gustafsson által művelt kiterjesztett szaxofonjáték-stílus a hangszer lehetőségeinek legvégső határáig vezet: zörejekből és zajokból meditatív mozzanatokból pillanatok alatt jut el az elemi erejű kitörésekig. A duó másik tagja, Didi Kern az osztrák avantgárd szcéna legfontosabb dobos-ütőhangszereseként korábban a Fuckheaddel és a BulBullel koncertezett itt. Gustafssonhoz hasonlóan az artpunkból jön, ennek megfelelően dobolása is kellően energikus, és a duó egész produkciója afféle időzített bomba.
Az est másik fontos fellépője, a portugál trombitáslány, Susana Santos Silva és a svéd bőgős Torbjörn Zetterberg duója, Magyarországon eddig még nem látott/hallott, különleges produkció. Mindketten nagyon sokoldalú egyéniségek, zenei skálájuk a mainstream dzsessztől a kérlelhetetlen kísérletezésig terjed. Santos Silva a crossover bigband, az Orquestra Jazz de Matosinhos tagjaként Lee Konitztól Bob Bergig sokakkal játszott együtt – ugyanakkor az intimebb hangulatú duókban érzi igazán jól magát. Ilyen a többek között Ivo Perelmannal is közös trióban játszó Zetterberggel alkotott kettőse is: a trombita és a bőgő finom összhangjai, varázslatos, érzékeny együttműködése igazán nem mindennapi élményt ígér.
A Soyut Boyut három elismert és köztiszteletnek örvendő török zenész együttműködéséből jött létre. Különböző zenei hátterük és érdeklődésük dacára a dzsesszről azonos elképzeléseket megfogalmazó muzsikus barátok zenéjéből egyedülálló közvetlenség árad. A trió neve Absztrakt Dimenziót jelent: a formáció elsősorban a progresszív fúziós dzsessz megújítására, az elektromos és akusztikus hangszerek összhangjának megtalálására tesz kísérletet.
Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.
A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.
Volt egy pillanat a 80-as években, amikor a Kathleen Turner és Michael Douglas közötti izzó szexuális feszültség önálló (és jól jövedelmező) életre kelt, és csaknem saját minifilmfolyamot teremtett.
Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigorúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.
Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.
Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.
Takács Péter egészségügyi államtitkárról elmondható, hogy mostanában heti rendszerességgel áll elő olyasmivel, amiért bármelyik kabarészerzőnk a fél karját adná.
Amit látunk, az a mai Magyarország állampolitikája, amelyben a katolikus egyház – ugyancsak, mint annyiszor pályája során – épp megszolgálja a neki folyósított közpénzeket.
Orbán Viktor hajdan azzal nyugtatta a szárba szökkenő populizmusa miatt aggódó külföldi partnereit, hogy ne arra figyeljenek, amit mond, hanem amit majd tenni fog. Ez a magabiztos, pökhendi politikusi credo mára szimpla őszinteségi rohammá egyszerűsödött.
Számomra hiteltelen az az előadó, közszereplő, influenszer, akármi, aki nem áll ki azok mellett az alapvető demokratikus és emberi jogok mellett, amelyeket a jelenlegi kormány lábbal tipor - mondja interjúnkban a színész-humorista.
„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”
