Killswitch Engage-koncert

  • 2016. június 7.

Snoblesse

A metalcore mini-Woodstockja a Budapest Parkban.
false

A majdnem féltucatnyi előzenekart felvonultató minifeszt csattanója a Killswitch Engage fellépése. „Olyan friss, mintha 2002-ben készült volna” – írta a zenekar idei lemezéről, az Incarnate-ről egyik kritikusa, és ennél nagyobb bókot aligha kaphat az a műfaj, ami épp 2002-ben számított utoljára relevánsnak. Persze ehhez kellett az is, hogy a színtér legjobb énekese (Jesse Leach) újra összejöjjön a színtér legjobb dalszerzőjével (Adam Dutkiewicz), összerakjanak egy projektlemezt (The Hymn of a Broken Man), és ennek örömére Dutkiewicz visszahívja Leachet a Killswitch soraiba, amiben anno együtt rakták le a metalcore alapjait. A Budapest Parkban fele-fele arányban számíthatunk az utolsó két lemez, az Iron Maiden világához közelebb húzódó Incarnate és Disarm the Descent, valamint a korai lemezek legjobb dalaira, de csak miután letudtuk az Architects, az August Burns Red, az Atreyu és a Bury Tomorrow koncertjét.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.