„Félve gondoltam leírni: költő hozzám nem áll közelebb. Napok óta forog ez a fejemben, de magamnak is csak most fogalmaztam meg így. Van több nagy kedvencem is, és bár ritkán írok költőkről, felbukkant már pár itt a blogon, fel is fog még. De nincs még egy olyan, akinek a versei úgy beszélnek, ahogy legszívesebben én is megszólalnék” – írta nemrégiben a blogjában Karafiáth Orsolya, aki Kántor-rajongásában alighanem sok más versszeretővel együtt osztozik. Kántor Péter verseihez (már azokhoz, amelyek a Lóstaféta című kötetben találhatók) pedig recenzensünk azt a használati utasítást fűzte, hogy azokat ősz végi délutánokra írták, meleg teához vagy forralt borhoz. Tea és bor egészen biztosan kapható a Nyitott Műhelyben is, ahol ma Kornis Mihály tart felolvasóestet Kántor Péter verseiből. „Kollegiális vallomásnak szánom, a magyar költészet élvonala melletti szolidaritási tüntetésnek” – mondta a vele készült Narancs-interjúban (a teljes szöveg itt) Kornis, hogy milyen indíttatásból áll ki hétfői versmondóként a Nyitott Műhely közönsége elé.
