A költészet napja: Ady/Petőfi

  • 2013. április 4.

Snoblesse

Zseni és zsenibb: Ady és Petőfi emberi oldalát feszegeti a Nézőművészeti Kft.

Ady így nyilatkozott Petőfiről: „Petőfi nem volt megfontolt, komoly ember, ő egy izgága gyermek volt.”

Az irodalomtörténész így nyilatkozott Petőfiről: „Úgy rémlik, Kossuthnak is van egy visszaemlékezése, amely szerint Petőfi nagyon nagy költő volt, de kiállhatatlan ember."


Fotó: Böjte Ági

Szerzőnk így nyilatkozott Adyról: „Magyarán szólva sokan mindenekelőtt a valódi vagy vélt pozőrséget utasítják el Adyban, a már-már a hübriszig vagy akaratlan önparódiáig menő önösségét, mely nem átallja kijelenteni egy rajongója felkiáltása után, hogy a hölgy téved, ő »nem király, hanem isten«.”

Ady így nyilatkozott Adyról: „Természettani törvény, hogy utánam ötven esztendeig nem jön hozzám hasonló költő.”

És hogy a Nézőművészeti Kft. hogyan nyilatkozik az ügyben? A válaszokat Ady/Petőfi című produkciójuk tartogatja, melyben a két költőzseni – vigyázat! – gyanúsan emberi oldaláról mutatkozik meg. Elvégre a költő is csak ember, még ha történetesen zseni is. A rendhagyó irodalomóra szereplői: Katona László és Kovács Krisztián. Rendező Scherer Péter.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.