Lucian Freud Bécsben - ma utoljára!

  • 2013. december 6.

Snoblesse

Sosem volt még ilyen közel a tudatmódosító hús nagy festője.

„Csak a hús számít és a húsban rejlő érzékiség, a legnagyobb tudatmódosító erő a világon” – írta róla kritikusunk nem sokkal a halála után, 2011-ben. A Berlinből a nácik elől Angliába menekülő Lucian Freud a tökéletlen, megrázó, súlyos és valóságos emberi testek és a csodálatosan expresszív önarcképek festőjeként léphetett a 20. század legnagyobb és legsikeresebb művészeinek elit körébe. Egyszerre őrizte a figuratív festészet méltóságát és tagadott minden megszépítésre, idealizálásra irányuló közönségigényt – a hazugságot, voltaképp. Eredeti volt és nagyon hatásos, amint erről bárki megbizonyosodhat, aki (január 12-ig) megnézi kiállítását a Kunsthistorisches Museumban Bécsben, amely az első nagyobb szabású tárlat Freud képeiből az osztrák fővárosban.

false

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.