„Csak a hús számít és a húsban rejlő érzékiség, a legnagyobb tudatmódosító erő a világon” – írta róla kritikusunk nem sokkal a halála után, 2011-ben. A Berlinből a nácik elől Angliába menekülő Lucian Freud a tökéletlen, megrázó, súlyos és valóságos emberi testek és a csodálatosan expresszív önarcképek festőjeként léphetett a 20. század legnagyobb és legsikeresebb művészeinek elit körébe. Egyszerre őrizte a figuratív festészet méltóságát és tagadott minden megszépítésre, idealizálásra irányuló közönségigényt – a hazugságot, voltaképp. Eredeti volt és nagyon hatásos, amint erről bárki megbizonyosodhat, aki (január 12-ig) megnézi kiállítását a Kunsthistorisches Museumban Bécsben, amely az első nagyobb szabású tárlat Freud képeiből az osztrák fővárosban.
| ||
