Gátlások és előítéletek nélkül – Molnár Csaba táncos-koreográfus

  • rés a présen
  • 2014. február 28.

Snoblesse

Márciusban Berlinben lehet látni, áprilisban a MU Színházban, májusban pedig a Trafóban.

rés a présen: Melyik iskolához sorolod magad?

Molnár Csaba: Egyikhez sem. A Budapest Tánciskolában, majd a brüsszeli P.A.R.T.S.-ban tanultam. Két nagyon különböző hely, de mindkettőben kiváló szakemberektől, művészektől.

false

rap: Nem épp átlagos társulat a Hodworks. Min alapul a közös munka Hód Adriennel?

MCS: Adriennel a Budapest Tánciskolában ismerkedtem meg, 14 évesen. Táncra tanított, majd idővel jó barátok lettünk. Jól ismerjük egymást, sokat dolgozunk együtt. Sokszor nehéz szétválasztani, hogy hol a határ a munka és a magánélet között. Ez nehézség is, de ez a közelség nagyon meghatározó a Hodworkson belül. Maximálisan megbízom benne mint emberben, és hiszek érzékeny, őszinte művészetében. Szabadon, gátlások és előítéletek nélkül dolgozunk, és nemtartok attól, hogy bármiféle kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetek. Fontos az ilyen légkör, főleg ha testről, táncról van szó.

rap: Hogyan jutottál el a Nyúzzatok meg! című produkcióig?

MCS: Dányi Viktória és Vadas Tamara szintén a Budapest Tánciskolában tanult. Már itt is dolgoztunk együtt. Vica ösztönzésére indult el a projekt. Kezdetben hárman dolgoztunk, majd később csatlakozott Porteleki Áron (dob, brácsa) és Czitrom Ádám (gitár, effektek). Az volt a célunk, hogy a kollaboráció eszközével együtt hozzunk létre egy táncművet, mellőzve bármiféle hierarchiát. Az elmúlt években több ilyen folyamatban vettem részt. Nem könnyű műfaj. Nyitottság, türelem, elfogadás, jó kommunikáció, tapasztalat kell hozzá, de ami talán a legfontosabb, hogy a résztvevők kíváncsiak legyenek egymásra, és egy hullámra tudjanak hangolódni. A Nyúzzatok meg!-ben ezek a körülmények szerencsésen mind összeálltak.

rap: Milyen előadások vannak a repertoárodon, és miben leszel látható a közeljövőben?

MCS: A Hodworksszel most három darab van repertoáron. Legközelebb a Pirkadot játsszuk Berlinben (március 14-16-án), aztán az Ahogy azt az apám elképzelte és a Basse Danse lesz Budapesten, a MU Színházban (április 4-5-én). Debrecenbe a Pirkadot visszük (április 11-én). Április végén a Pirkadot és a Nyúzzatok meg!-et játsszuk Svédországban az Aerowaves szemlén (április 25-26-án, Umecban), majd az utóbbival továbbmegyünk Zágrábba és Varasdra (április 28-29-én). Május elején a Trafóban debütál a Dekameron című darabom (május 9-11.).

rap: Miért érdekelt a Dekameron?

MCS: Régóta gondolkozom ezen a munkán. Számos, nagyon határozott kép él a fejemben, amit ösztönösen Boccaccio írásával kapcsolok össze. Inspirál a mű érzéki és szerkezeti világa, valamint a történelmi elhelyezkedése. Boccaccio könnyed hangvételben, novellákon keresztül mutatja be kora társadalmát és annak problémáit. Ezt az egyszerűséget szeretném valahogy megfogni, és bemutatni azt a környezetet, társadalmat, amiben élek, ami felemel, de gyakran le is nyom.

rap: Mit gondolsz, milyen időszakát éli most Magyarországon a kortárs tánc?

MCS: Ősszel San Franciscóban töltöttem két hónapot. Szerettem volna táncelőadásokat nézni, de keveset találtam. Budapesten a hét szinte minden napján nézhetsz valamit, viszont megesik, hogy csak 20-30 ember ül a nézőtéren. Ez probléma. Az emberek érdektelenek, vagy nincsenek jó alkotások, vagy nincsenek megfelelő csatornák, amik összekötnék ezt a műfajt a külvilággal, vagy ez mind együtt. Nem tudom.

rap: Mi a véleményed a meztelenségről?

MCS: A média és a reklámipar mindenféle direkt és rejtett erotikus képekkel bombázza a tömegeket. A pornográfia is sablonszerű szexuális megoldásokra építi fel a hatásmechanizmusát. Ehhez képest a művészetben sokkal árnyaltabban, finomabban jelenik meg, még akkor is, ha a test teljesen kitárulkozik, és láthatóvá válnak a nemi szervek. Számomra a meztelenség természetes, érdekes, foglalkoztat, hogy hogyan lehet meglepni a társadalom előítéleteit. Itt az ideje, hogy a társadalom is levesse "álszent ruháját", és feltárulkozzon, nyitottá váljon.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.