Snoblesse
Gátlások és előítéletek nélkül – Molnár Csaba táncos-koreográfus
Márciusban Berlinben lehet látni, áprilisban a MU Színházban, májusban pedig a Trafóban.
(2014-02-27)
Márciusban Berlinben lehet látni, áprilisban a MU Színházban, májusban pedig a Trafóban.
Hogy Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár hülye, az egy dolog. Hogy a szerencsétlen emlékműügy, Veritas-ügy bevégeztetett, és a Sorsok Házáról sincs megbeszélnivalója a kormánynak, az egy másik dolog. Egyik rosszabb, mint a másik, s ez minden szomorúságra okot adhat, de mégiscsak piszlicsáré, mert kijavítható problémáknak tűnnek a főbaj mellett. Ám az aktuális főbajhoz kétségkívül rajtuk keresztül vezet az út.
Amikor a kormányváltás esélyeit latolgatjuk, elmehetünk-e szó nélkül az ellenzék töketlenkedése mellett? Amellett például, hogy érdemi ellenzéki politizálás és akciók híján, eddig nulla kampányteljesítményükkel még azt is képesek megakadályozni, hogy Orbán Viktor ez után a katasztrofális négy év után önmagát verje meg?
James Carville, Bill Clinton 1992-es győzelmének egyik kovácsa a Little Rock-i demokrata főhadiszálláson három "gondolatot" függesztett a falra: "Változást, vagy ugyanazt tovább?" "A gazdaság, hülye!" "Nem elfelejteni: egészségbiztosítás!" A második szállóigévé vált.
Előző írásomban (Nyelvünk ősi vére, Magyar Narancs, 2013. december 19.) egy eléggé elterjedt felfogással vitatkozva amellett érveltem, hogy a nyelv és a nép története nem ugyanaz: a "gének" tehát nem igazolhatják a nyelvek rokonságát. A bölcsek szerint egy nemzet genetikai és kulturális azonossága sokféle történeti hatás eredője, viszont a nyelvrokonság nem lehet sokféle, hisz, mint tudjuk, anya is csak egy van. Tehát vagy a sumerok a rokonaink, vagy a tundrai nyenyecek - nem lehet egyszerre két helyre behúzni az ikszet.
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének az egyik legsötétebb és kétségkívül legjellemzőbb fejezete a civil társadalom, szűkebben a nonprofit szervezetek kezelése.
A győztes mindent jól csinált, a vesztes pedig mindent rosszul - az efféle sommás ítélkezés a nemzetközi színtéren sem igen különbözik a belpolitikaitól. Az elmúlt hetek nemzetközi sajtója is tele volt elemzésekkel arról, hogy az EU hol rontotta el Ukrajna-stratégiáját, és még az is milyen csapnivalóan volt végrehajtva, átengedve Ukrajnát az orosz érdekszférának.
A parlamenti képviselők és a kormánytagok mellett a törvény más közjogi tisztségviselőket is vagyonnyilatkozat-tételre kötelez. Átrágtuk magunkat a legfőbb ügyész, az ombudsman és helyetteseik bevallásán.
Lapunk megjelenésekor már tudjuk, tényleg nehéz napja volt-e a szerda, ahogyan azt vasárnap ígérte Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár. Továbbra is nyomatja tehát a Fidesz a rezsivakert, most éppen nonprofittá alakítanák a közszolgáltatást - miközben a szektorban a bevételkiesés miatt a műszaki beruházások visszafogását tervezik.
A BKV Előre ingatlanjai irányába terjeszkedne a Deutsch Tamás családtagjainak érdekeltségébe került MTK. A konstrukció szerint a BKV visszabérelné az MTK-tól a saját ingatlanjait: így nem kevés pénz kerülne vissza az MTK-hoz. Mindenesetre van miből költeni, az állam 5 milliárd forintot adott a sportklubnak.
Kateryna Kruk politológus, a Majdan egyik fő aktivistája, sajtófelelőse múlt heti beszélgetésünk előtt négy órával még a Majdanon volt, és Twitter-oldalán kért mindenkit arra: ne gondolják azt, hogy Ukrajnának vége.
Ukrajna tavaly decemberben, hazánkkal egy időben kötött egy ugyancsak történelminek mondott megállapodást Oroszországgal, amivel hozzánk hasonlóan évtizedekre meghatározhatják az ország energiaellátását. Alább azt vizsgáljuk, hogy is járhat az, aki az orosz energiafüggőséget választja.
A kormányváltás esélyeinek latolgatásakor jószerivel csak az ellenzék bénázásáról esik szó, holott a választási szabályok manipulatív átírása magának a szabad választásnak az intézményét teszi kérdésessé. Összeállításunk első részében az új körzethatárokról és a hirdetések egyirányúsításáról lesz szó.
"2014 legizgalmasabb estéi" után múlt vasárnap végre elérkezett a várva várt döntő, amely nem kevesebbről határozott, mint hogy idén májusban ki végez majd magyarként az Eurovíziós Dalverseny mezőnyének sűrűjében, középelöl, középhátul, esetleg leghátul.
Vannak a kultúr-, mi több, a földtörténetnek olyan örök mítoszai, melyeket nem árt időről időre újra feleleveníteni - Pompeji sajnálatos, habár földtani értelemben igen tanulságos pusztulása mindenképpen ilyen.
Az ember ritkán tudja, mit beszél valójában. Legkevésbé talán azzal vagyunk tisztában, mennyire nincs mögötte világos indíték, őszinte érzés és felelős tudatosság, vagyis: ember, amikor egy-egy meggondolatlan "szeretlek" elhagyja a szánkat.
Nem a Drót, nem a Deadwood nívójáról beszélünk, de az amerikai szórakoztatóipar tévés szekciójában ez most a krém. Kritika.
A mozi - értsd: a hollywoodi(as) nagyfilm - jó ideje mélyrepülésben, nincs az a bársonyos zsöllye, nincs akkora vödör pattogatott kukorica, ami ezt feledtetni bírná. Az Oscarra hajtó presztízsfilmek oroszlánrésze szánalmas és/vagy nevetséges, a hype már a DVD előre hozott megjelenéséig sem tart ki.
Benjamin Murmelstein (1905-1989): bécsi rabbi, a náci propagandát szolgáló terezini lágert, a zsidók jólétét "bizonyító" mintatábort irányító zsidó tanács utolsó elnöke. Egyesek szerint kollaboráns, mások szerint hős. Claude Lanzmann (88): francia filmrendező, a Shoah című, 9 és fél órás dokumentumfilm rendezője. Lanzmann és Murmelstein 1975-ben, Rómában találkozott - a felvett anyag tavaly, a Le dernier des injustes (Az utolsó igaztalan) című filmben látott napvilágot. A rendezővel Párizsban beszélgettünk.
Amikor Sztupa és Troché a Dunán jártak, Troché egy rocsó (rohamcsónak) orrában térdelt, s úgy hajolt előre, mintha tartásával is siettetni akarná a haladást. A motor teljes üzemben dübörgött, lefelé mentek az árral, be a sodorba, de még így is borzasztó lassan haladtak - a partról is úgy látszott, Troché is úgy érezte. Mintha épp ellenkező irányba, tehát szemben valami erős árral kepeszkednének egy gyenge vitorlával, s nem a legerősebb Mercury csónakmotornak fullos kakaót nyomatva. Pedig Sztupát csak pár méter, üsse kő, pár tíz méter választotta el tőlük, de úgy tűnt, soha nem érnek oda.
Valahol messze, egy kis faluban nénik és bácsik nosztalgikus hangulatban, szemrebbenés nélkül tárják elénk - mikor finoman, mikor csak úgy, durr, bele - életük legintimebb részleteit.
Dickensre van kereslet, a Charing Cross Road antikváriusainál is jó pénzért (1 fontnál többért, 2 fontnál kevesebbért) adják A Pickwick Klubot, de érdemes tartani az egész életművet is. Ugyanez filmes téren úgy fest, hogy olykor egy jónevű művész jelentős büdzsével és nagy színészekkel nekimegy a Twist Olivérnek (legutóbb Polanski), a Karácsonyi éneknek (legutóbb Robert Zemeckis) vagy a Szép reményeknek (legutóbb Mike Newell, de százszor jobb a BBC sorozata).
Minek küszködni a Star Wars ikszedik részével vagy a Batman évtizedenkénti megújításával, amikor a legófigurák már rég lejátszották ezt a meccset, sőt, arra is veszik a bátorságot, hogy némi önkritikával viszonyuljanak az ikonikus univerzumokhoz?
A Képzőművészeti Egyetem oktatója a holokausztemlékezet és a saját társadalomra irányuló kritikai művészet összekapcsolódási lehetőségeit kutatja. Könyvében Lanzmann filmjét és az elmúlt tíz év radikális videomunkáit elemzi.
A Nagyváradon élő és oktató képzőművész humoros és egyben filozofikus multimédiás munkáinak középpontjában a kép és a vizuális manipuláció áll. A nagyrészt interaktív alkotásokból álló tárlat a 2010-es nagyváradi egyéni kiállítását idézi meg, illetve folytatja, központi témája pedig a megfigyelés és az irányítás egymásba fonódó jelensége.
A száz éve kitört világháború idén és még évekig meg- és visszaemlékezések sokaságához szolgálhat indokként. Már eddig is kapcsolódtak kisebb vidéki kiállítások a centenáriumhoz, de a java csak ezután jön, és így van ez nemcsak nálunk, hanem külföldön is.
A kilencvenes évek közepétől nemzetközi elismertségnek örvendő, ma már világhírű művésznő 1957-ben nyugati orientáltságú családban született Iránban; ezt mutatja, hogy katolikus iskolába járt, majd tizenhét évesen családja Kaliforniába küldte tanulni. Az 1979-es iszlám forradalom miatt már nem mehetett haza, s csak a Khomeini-rezsim bukása után, 1990-ben tért vissza az országba, ahonnan 1999-ben ismét távozni kényszerült. Iránban azóta is nemkívánatos személy, munkái tiltólistán vannak. (Interjúnkat lásd: Virágokról ment a műsor, Magyar Narancs, 2010. szeptember 30.)
Ami felszívódhat, az felszívódik, ami szétszóródhat, szétszórattatik, legyen az legó, puzzle vagy bármilyen szeriális bizbasz. Alapvető törvényszerűség ez az emberi élet hajnalán.
A politikai közösségek állapota mélyen összefügg azzal, hogyan viszonyulnak az általuk képviselt csoportok múltjához - ezt jól tudjuk, ahogy azt is, hogy az a politikai közösség, amit magyarnak nevezünk, rossz állapotban van.
A New York-i hardcore-mozgalom egyik legellentmondásosabb személyisége, Billy Milano minden túlzás nélkül kultikusnak mondható Method Of Destructionjének jubileumi turnéállomásai közé csak az utolsó pillanatban került be Magyarország.
Az operairodalom legnépszerűbb darabjai között meglepően sok a befejezetlen és többféle verzióban létező, utólag így-úgy megdolgozott dalmű. Ilyen zenés színházi közpréda a Hoffmann meséi is, s miközben mi méltán búsongunk az Erkel-játszás filológiai visszásságain, némi tájékozódás után észbe vehetjük, hogy eredetileg a francia slágerdarabban is majd' minden másképpen lenne.
A kéttagú seattle-i Inquisition a fontolva haladás híve. A black metal zenekart az énekes-gitáros Dagon alapította Kolumbiában, lassan negyedszázada, majd 1996-ban áttette a székhelyét Észak-Amerikába, ahol egyrészt a dobos Incubusszal kiegészülve kialakult a máig stabil felállás
Paul Rodgersnek nemcsak az énekstílusát, de a pályáját is markánsan alakította a korai rhythm and blues és a soul szeretete. Még 1971-ben, a rövid életű Peace zenekar turnéján kötött szoros barátságot Mick Ralphsszal, a Mott The Hoople gitárosával, miután kibeszélték a memphisi soul iránti rajongásukat - hogy pár évre rá már ketten hozzák össze a korszak egyik legnagyobb slágergyáros rockbandáját, a Bad Companyt.
"Az ismeretlenség homályát kedvelő zeneszerző vagyok, valahogy szégyellem bevallani a zeneszerzői tevékenységemet. Ez érthető is. Másoknál ez egyenes dolog, elkötelezettség, az élet célja - nekem pihenés, szórakozás, szeszély, mely elvon az igazi dolgomtól, a tanítástól és a tudománytól. [...] Szeretném befejezni az operámat, de nem akarok túlságosan belebonyolódni, nehogy rossz hatással legyen a másik tevékenységemre." Alekszandr Borogyin, a jeles orosz kémiaprofesszor vallott ekképp, aki bizony nem túlzott, amikor Liszt előtt bemutatkozva vasárnapi zeneszerzőnek nevezte magát.
Nagyecsed - Budapest című albumán éppúgy megőrizte a nagyecsedi cigány dalok természetességét, mint azt a szívbe markoló éneket, amihez foghatót csak a legritkábban hallhatunk, de közben Dresch Mihály, Lukács Miklós és mások közreműködésével új hangokat is megütött a Romengo zenekar. Három alapítójával: az énekes Lakatos Mónikával, a gitáros Rostás Mihály Mazsival (a képen jobbról) és a kannás Lakatos János Gusztival beszélgettünk.
Hogy a két vajdasági alkotónak, a prózaíró Végel Lászlónak és a rendező Urbán Andrásnak közös produkcióban találkozniuk kellett, az természetes.
Bár az előadás rendezője Lukáts Andor, ebben a szellemes beavató színházban inkább Karsai György értelmezésén keresztül látjuk a Philoktétészt. Pontosabban: halljuk.
A "Gastro Streettel" párhuzamos Lónyay utcába csak véletlenül jut el turista. Itt az autósoknak áll a zászló, a parkírozóknak, akik szesz nélkül szeretnék kibírni a Ráday élvezeteit. A vendéglátás ritka madár errefelé, legelterjedtebb változata egy kávé valamelyik közértben. De pont itt ne lennének szabályt erősítő kivételek?
Ha bárki azt állítja, hogy villámgyorsan és egyszerűen lehet házilag kókusztejet előállítani, és bátran álljanak neki - azonnal kezdjenek el gyanakodni. Az egész kókuszdió meghámozása kimondottan macerás feladat, arról nem is beszélve, hogy minimum egy barkácskészlet, de legalábbis egy kalapács szükséges hozzá. A kókusztej nem a gyümölcs belsejében található folyadék (az egy átlátszó, vízszerű, édeskés lé), hanem a húsából nyert kivonat.
A Bács-Kiskun megyei Tázláron élő tenyésztő szerint a manapság divatos fajták térnyerése miatt egyre kisebb a hazai kuvaszpopuláció, ugyanakkor a tengerentúlon, valamint a skandináv államokban imádják a fajt. Úgy látja, végre el kell oszlatni a kuvasszal kapcsolatos előítéletet és téveszméket.
A haj kereskedelme és feldolgozása hatalmas üzlet. Nálunk is egyre népszerűbb a hajhosszabbítás, viszont kihalófélben lévő mesterség a parókakészítés. Szétszálaztuk az emberi haj útját.
Nagy építkezésre készül kormányzatunk - pedig mire működésre fognák az új, harmadik generációs paksi reaktorokat, talán már működnek a műszaki konkurenciáik is.
Michael Seitzman sorozata egy mai cyber-Manhattan Projektként aposztrofált kormányzati program körül bonyolódik, melynek eredményeképpen megszületik a hírszerzés új generációja. Gabriel (Josh Holloway) agyába egy szupercsipet ültetnek, melynek hála hősünk a világ összes digitálisan rögzített adatához hozzáfér, valóságos cyber-Sherlockként olvasva környezetét.