Nagyon Rövid Filmek Fesztiválja

  • 2012. június 14.

Snoblesse

A méret a lényeg: három percnél rövidebb filmek a világ minden tájáról.


Ugye nem hosszú? Megfáradt mozisták, elgyötört bérmozizók visszatérő kérdése ez, amely rendszerint már a popcornért való sorban állás során elhangzik egy mélyről jövő sóhaj kíséretében. Számukra is jó hír, hogy a Nagyon Rövid Filmek Fesztiválján három percben maximalizálták a játékidőt, ezzel is a gazdaságos történetmondásra sarkallva az amatőr vagy profi filmkészítőket. A verseny májusban volt, melynek keretében 47 kisfilm versenyzett a világ 15 országában, köztük Magyarországon is. A siker, amely nem volt kicsi, indokolttá tette a repetát, a hivatalos versenyfilmek most ismét a közönség elé kerülnek.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.