Fotó: Sióréti Gábor
A dolog valahogy így kezdődött: „Nem én találtam rá, hanem francia anarchisták. Ők tartottak itt fesztivált 1992-ben, így kerültem ide először. Rettenetes állapotok voltak, egy busz lógott a nagyteremben, és miközben Török Ádám bazsevált a színpadon, a törmelékek között punkok aludtak. Akkor már régóta kerestem egy helyet. Mikor bejártam az épületet, nem volt világítás, húgy és szar annál inkább. Bevallom, féltem. De megláttam benne a lehetőséget, és végül ez a hely lett a befutó.” Hát, valahogy így költöztek a kortárs művészetek a hajdani transzformátorházba, amint a költöztetésért és a Trafó kitalálásáért-felvirágoztatásáért nagyban felelős Szabó György nyilatkozta nemrégiben lapunknak (a teljes interjú itt olvasható). A dolog tehát így kezdődött, és ma, e keddi napon így végződik: nagyszabású korszakzáró bulival, 13 év után ugyanis Szabó György alapító-igazgató távozni kényszerül az intézmény éléről. A távozás körülményei közismertek és szomorúak, a buli azonban cseppet sem lesz lehangoló. A ház minden zugában buli lesz, vetítés és performansz, zene, tánc, színház és meglepetések lépten-nyomon. Aki nem jut be, az se csüggedjen, mert nemcsak bent, de kint is buli lesz. Az est porondmestere Vajdai Vilmos, a porondon pedig megfordul az Anselmo Crew, DJ Bootsie Trio, az Egy Kiss Erzsi Zene, Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint, a Kistehén, Palya Bea és Dés András, Rutkai Bori és a Specko Jedno, a W.H. Shakespeare-szonett projektje és még sokan-sokan mások.
