Otolith Group: Anathema

  • 2012. február 17.

Snoblesse

Bennfentes művészek, posztfilmes absztrakciók.


Utaznak, kutatnak, filmesszéket készítenek, szövegeket alkotnak, kiállításokat rendeznek, s mindezt abszolút bennfentesként teszik, hiszen maguk is művészek, akik a londoni művészeti színtér hangsúlyozottan nem piacorientált szegmensében mozognak, méghozzá otthonosan. Ők a  2010-ben Turner Prize-ra jelölt Otolith Group kollektíva, azaz Anjalika Sagar és Kodwo Eshun. Anathema című filmjükben, melyet a Ludwig Múzeumban vetítenek, az érintőképernyős, HD-minőségű képeket biztosító digitális eszközök a főszereplők, s mindaz a kérdés, melyet a működésük és a használatuk felvet. És még egy mondat, csak hogy egyértelmű legyen, mire kell számítani: „az Anathema a kapitalista mágia okkult ökonómiájából összeállított ellenvarázslat prototípusaként értelmezhető.”

 

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.