Otolith Group: Anathema

  • 2012. február 17.

Snoblesse

Bennfentes művészek, posztfilmes absztrakciók.


Utaznak, kutatnak, filmesszéket készítenek, szövegeket alkotnak, kiállításokat rendeznek, s mindezt abszolút bennfentesként teszik, hiszen maguk is művészek, akik a londoni művészeti színtér hangsúlyozottan nem piacorientált szegmensében mozognak, méghozzá otthonosan. Ők a  2010-ben Turner Prize-ra jelölt Otolith Group kollektíva, azaz Anjalika Sagar és Kodwo Eshun. Anathema című filmjükben, melyet a Ludwig Múzeumban vetítenek, az érintőképernyős, HD-minőségű képeket biztosító digitális eszközök a főszereplők, s mindaz a kérdés, melyet a működésük és a használatuk felvet. És még egy mondat, csak hogy egyértelmű legyen, mire kell számítani: „az Anathema a kapitalista mágia okkult ökonómiájából összeállított ellenvarázslat prototípusaként értelmezhető.”

 

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.