Raoul Wallenberg-emlékkiállítás

  • 2012. január 6.

Snoblesse

A Wallenberg-emlékév nyitánya.



„Nem tudom, vendég vagyok-e vagy fogoly” – ezekkel a szavakkal búcsúzott Raoul Wallenberg 1945. január 17-én munkatársaitól, akik három szovjet katona kíséretében látták utoljára a német megszállás során emberségből és embermentésből is példát adó, magyar zsidók ezreinek védelmet nyújtó svéd diplomatát. Elhurcolásának évfordulóján a Magyar Nemzeti Múzeumban mutatkozik be elsőként az az utazókiállítás, mely a svéd humanitárius akció vezetőjének tetteit és végzetét tárja a közönség elé. Raoul Wallenberg születésének 100. évfordulóját Svédország és Magyarország is emlékévvel ünnepli – ennek első állomása ez a kiállítás, mely február 12-ig (ingyenesen) látogatható.

Figyelmébe ajánljuk

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.