Jane Birkin sings Serge Gainsbourg

  • 2012. január 6.

Snoblesse

Serge Gainsbourg B oldala Serge Gainsbourgot énekel.



Az ugyan erősen kétséges, hogy ők lettek volna a Lennon–Ono páros francia megfelelője, az azonban egészen bizonyos, hogy sokat tettek a francia pop felvirágoztatásáért. A Je t'aime… moi non plus című közös duettjükbe belepirult a fél világ, a másik fele pedig kitörő örömmel fogadta a decensnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető produkciót. A Serge Gainsbourg–Jane Birkin párosnak nem ez az egy sláger szárad a lelkén, ám kétségkívül a „zsötem” a leghíresebb mind közül, s így csak az a kérdés, mikor fog felcsendülni az örökbecsű szerzemény – mert hiányozni biztosan nem fog az énekesnő budapesti koncertjéről. Birkin és a Gainsbourg-slágerek előtt kék sajtos burgonyasaláta és más ínyencségek vezetik fel az A38 francia menüjét.

Erre az előadásra érvényes a Magyar Narancs olvasókártya.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.