Sophie Agnel & John Butcher & Márkos Albert Trió

  • 2014. augusztus 28.

Snoblesse

A 10. Újbuda Jazz Fesztiválon zenél az alkalmi hármas.
false

Sophie Agnel szívesen preparálja a zongorát, a fizikából doktorált John Butcher térrezonanciával és feedbackhatásokkal operál, Márkos Albert pedig Márkos Albert – bővebben: a számos formációból ismert zenész az elektronikus kísérletektől az alkalmazott zenéig rengeteg mindenben kipróbálta már magát. Ők hárman ezen az estén féktelenül szabad improvizációba kezdenek a MU színház falai közt. Az ördögi hármast a francia nagybőgős, improvizátor és zeneszerző Joëlle Léandre követi, majd három európai hangszobrász; az osztrák Franz Hautzinger, a szlovák Julo Fujak, és a magyar Sőrés Zsolt improvizál trombitára, preparált zongorára, vonós basszusgitárra, mindenféle tárgyra, öthúros brácsára és elektronikára.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.