Stohl, a testőr

  • 2017. február 8.

Snoblesse

Molnár Ferenc klasszikusa a Pestiben.
false

Kezdjük egy találós kérdéssel! Mi köze a nagyszerű Oscar-díjas színésznek, Christopher Plummernek a nagyszerű Molnár Ferenc nagyszerű darabjához, A testőrhöz?

1

2

3

false

Nos, nem kevés. Makk Károly 1984-es nemzetközi próbálkozása, melyet Játszani kell címmel mutattak be nálunk, A testőr című Molnár-klasszikus feldolgozása (noha az IMDb stáblistáján csak egy Frank Cucci nevű forgatókönyvíró olvasható). A főszerepet, egy a szerep kedvéért álcát öltő, magát latinos vérmérsékletű szívrablóvá maszkírozó színészt alakította Christopher Plummer, míg a női főszerepet a fiatalon is már nagy angol színésznő, Maggie Smith játszotta.

false

És akkor térjünk a lényegre: a Pesti Színház társulata Stohl András, Eszenyi Enikő és Kern András főszereplésével játssza Molnár Ferenc A testőr című komédiáját. A darab ősbemutatója 1910-ben esett meg a Pesti anyaszínházában, a Vígben – azóta rengeteg „Testőr” lefolyt a Dunán, nem is olyan rég például Mácsai Pál, Kerekes Éva és Végvári Tamás alakított nagyot a közismert szerepekben az Örkényben.

De ne húzzuk tovább az időt, lássuk, hogy tetszett kritikusunknak az Eszenyi–Stohl–Kern-féle változat:

„A jól szerkesztett vígjáték egyszerre kínál kukucskálási lehetőséget meg bennfentes atelier humort a néző számára, alakváltó parádés szerepet a férfi színésznek meg az »örök Éva« és a »nagy nő« keresztezését a színésznőnek, szóval igazán sok mindent ki lehet hozni belőle. Például akár még bohózatot is, habár kétségkívül ez a legszimplább megoldás. Valló Péter rendezése most többnyire mégis ezt az utat választotta, s erre egy-két komoly mentséget is felhozhatunk. Mindenekelőtt a létező közönségigényt, amely immár tartósan kevesli a társalgási modorban (és hangerőn) előadott szellemes csevejt, ellenben zajosan jutalmazza az akár ordenáré szintig felsrófolt játékot – szerzőtől, műtől, műfajtól függetlenül. Azután az előadás sorsát (és benne stílusát) voltaképpen már a szereposztás is determinálta, mert ha Stohl András – amint arra több jel utal – talán megoldhatná is társalgási színészként a többszörös önreflexivitást igénylő férfi főszerepet, Eszenyi Enikő kiválasz­tása A színésznő szerepére már jóval problematikusabb.”

A teljes kritika itt.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.