Stohl, a testőr

  • 2017. február 8.

Snoblesse

Molnár Ferenc klasszikusa a Pestiben.
false

Kezdjük egy találós kérdéssel! Mi köze a nagyszerű Oscar-díjas színésznek, Christopher Plummernek a nagyszerű Molnár Ferenc nagyszerű darabjához, A testőrhöz?

1

2

3

false

Nos, nem kevés. Makk Károly 1984-es nemzetközi próbálkozása, melyet Játszani kell címmel mutattak be nálunk, A testőr című Molnár-klasszikus feldolgozása (noha az IMDb stáblistáján csak egy Frank Cucci nevű forgatókönyvíró olvasható). A főszerepet, egy a szerep kedvéért álcát öltő, magát latinos vérmérsékletű szívrablóvá maszkírozó színészt alakította Christopher Plummer, míg a női főszerepet a fiatalon is már nagy angol színésznő, Maggie Smith játszotta.

false

És akkor térjünk a lényegre: a Pesti Színház társulata Stohl András, Eszenyi Enikő és Kern András főszereplésével játssza Molnár Ferenc A testőr című komédiáját. A darab ősbemutatója 1910-ben esett meg a Pesti anyaszínházában, a Vígben – azóta rengeteg „Testőr” lefolyt a Dunán, nem is olyan rég például Mácsai Pál, Kerekes Éva és Végvári Tamás alakított nagyot a közismert szerepekben az Örkényben.

De ne húzzuk tovább az időt, lássuk, hogy tetszett kritikusunknak az Eszenyi–Stohl–Kern-féle változat:

„A jól szerkesztett vígjáték egyszerre kínál kukucskálási lehetőséget meg bennfentes atelier humort a néző számára, alakváltó parádés szerepet a férfi színésznek meg az »örök Éva« és a »nagy nő« keresztezését a színésznőnek, szóval igazán sok mindent ki lehet hozni belőle. Például akár még bohózatot is, habár kétségkívül ez a legszimplább megoldás. Valló Péter rendezése most többnyire mégis ezt az utat választotta, s erre egy-két komoly mentséget is felhozhatunk. Mindenekelőtt a létező közönségigényt, amely immár tartósan kevesli a társalgási modorban (és hangerőn) előadott szellemes csevejt, ellenben zajosan jutalmazza az akár ordenáré szintig felsrófolt játékot – szerzőtől, műtől, műfajtól függetlenül. Azután az előadás sorsát (és benne stílusát) voltaképpen már a szereposztás is determinálta, mert ha Stohl András – amint arra több jel utal – talán megoldhatná is társalgási színészként a többszörös önreflexivitást igénylő férfi főszerepet, Eszenyi Enikő kiválasz­tása A színésznő szerepére már jóval problematikusabb.”

A teljes kritika itt.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.