Stohl, a testőr

  • 2017. február 8.

Snoblesse

Molnár Ferenc klasszikusa a Pestiben.
false

Kezdjük egy találós kérdéssel! Mi köze a nagyszerű Oscar-díjas színésznek, Christopher Plummernek a nagyszerű Molnár Ferenc nagyszerű darabjához, A testőrhöz?

1

2

3

false

Nos, nem kevés. Makk Károly 1984-es nemzetközi próbálkozása, melyet Játszani kell címmel mutattak be nálunk, A testőr című Molnár-klasszikus feldolgozása (noha az IMDb stáblistáján csak egy Frank Cucci nevű forgatókönyvíró olvasható). A főszerepet, egy a szerep kedvéért álcát öltő, magát latinos vérmérsékletű szívrablóvá maszkírozó színészt alakította Christopher Plummer, míg a női főszerepet a fiatalon is már nagy angol színésznő, Maggie Smith játszotta.

false

És akkor térjünk a lényegre: a Pesti Színház társulata Stohl András, Eszenyi Enikő és Kern András főszereplésével játssza Molnár Ferenc A testőr című komédiáját. A darab ősbemutatója 1910-ben esett meg a Pesti anyaszínházában, a Vígben – azóta rengeteg „Testőr” lefolyt a Dunán, nem is olyan rég például Mácsai Pál, Kerekes Éva és Végvári Tamás alakított nagyot a közismert szerepekben az Örkényben.

De ne húzzuk tovább az időt, lássuk, hogy tetszett kritikusunknak az Eszenyi–Stohl–Kern-féle változat:

„A jól szerkesztett vígjáték egyszerre kínál kukucskálási lehetőséget meg bennfentes atelier humort a néző számára, alakváltó parádés szerepet a férfi színésznek meg az »örök Éva« és a »nagy nő« keresztezését a színésznőnek, szóval igazán sok mindent ki lehet hozni belőle. Például akár még bohózatot is, habár kétségkívül ez a legszimplább megoldás. Valló Péter rendezése most többnyire mégis ezt az utat választotta, s erre egy-két komoly mentséget is felhozhatunk. Mindenekelőtt a létező közönségigényt, amely immár tartósan kevesli a társalgási modorban (és hangerőn) előadott szellemes csevejt, ellenben zajosan jutalmazza az akár ordenáré szintig felsrófolt játékot – szerzőtől, műtől, műfajtól függetlenül. Azután az előadás sorsát (és benne stílusát) voltaképpen már a szereposztás is determinálta, mert ha Stohl András – amint arra több jel utal – talán megoldhatná is társalgási színészként a többszörös önreflexivitást igénylő férfi főszerepet, Eszenyi Enikő kiválasz­tása A színésznő szerepére már jóval problematikusabb.”

A teljes kritika itt.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.