Terror a Kamrában

  • 2017. február 8.

Snoblesse

A közönség dönt: felmentjük vagy nem mentjük az őrnagyot?

Kritikusunknak tetszett, amit a Kamrában látott:

„A berlini Deutsches Theaterben 2015-ben bemutatott dráma formája, építkezése klasszikus, dramaturgiailag is egyszerű (értsd: tiszta) vonalvezetésű. A végeredmény mégis olyasvalami, amivel eddig nem találkoztam színházban, és a hatása is sokkal tartósabb, mint hittem.

false

 

Fotó: Dömölky Dániel

A Kamra szűk tere hirtelen tágasnak tűnik (Kálmán Eszter kiváló díszletével), pedig csak szürke, rendezett, nyugalmas; a tágasság oka, hogy a nézőtér máris része a játéknak, a közös mennyezet mutatja: egy térben vagyunk játszók és nézők, egy akolban. A bíró szerepében Kiss Eszter instruálja határozottan és karizmatikusan a nézőket; felvilágosít arról, hogy végül mindenkinek döntenie kell a ma este tárgyalt ügyben, azaz esküdtként kell szavazni.

A hat szereplőt felvonultató ügy, melynek tárgyalása a szemünk előtt zajlik, az ifjú Lars Koch vadászpilóta esete, aki felettesei parancsa ellenére úgy dönt, hogy lelő egy utasszállító gépet (rajta 164 civil áldozattal, mindenki odavész), amelyet egy terrorista eltérített, és bele akart vezetni egy stadionba, ahol hetven­ezer embert ölhetett volna meg. Az expozíció után úgy gondolom, a »ne ölj!« parancsa bármilyen körülmények közt áthághatatlan; ezért tudom, hogyan fogok szavazni. Elmerülünk az esemény összes megismerhető részletében, lehetséges és helyes döntések sorát ismerjük meg, komoly jogi segítséget kapunk. Míg arra a kérdésre, hogy miért döntött így a pilóta, el nem hangzik a mágikus mondat: »Mert ezt tartottam helyesnek!« Egészen kivételes tudású, felkészültségű, kiemelkedő döntési képességekkel bíró katona mondja ezt.”

Tompa Andrea kritikája itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Nem vénnek való vidék

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.