Szófa Budapest #6

  • 2013. szeptember 17.

Snoblesse

Fotókiállítással és zenei impróval zár a Szófa.
false

A Szófa minden, csak nem egy régi bútordarab, sőt esetünkben még csak nem is a népszerű lakberendezési tárgyról, hanem az improvizáció szépségeit bemutató, kéthavonta jelentkező programsorozatról van szó, melynek során a párba állított művészek addig-addig kóstolgatják egymást, illetve egymás művészetét, mígnem a sok improvizálás közös produkcióvá fajul.  Ezúttal a svájci Joke Lanz (lemezjátszók, performansz) és Rubik Ernő Zoltán (zongora, beatbox) között lehetünk tanúi egy csodálatos barátság kezdetének. De nemcsak a zenei kísérletezőké a terep, hanem a fotósoké is: a záróhét során kiállítás nyílik a sorozatot végigkísérő két fotós, Pereszlényi Erika és Kovács Márton képeiből. A kiállítást megnyitja Sióréti Gábor, a Narancs képszerkesztője.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."