Természetes Vészek Kollektíva: Végtelenbe zárva

  • 2012. március 14.

Snoblesse

Egy 1986-os előadás újraértelmezése.


A Természetes Vészek Kollektíva nem keveset ígér, hiszen azt írják régi-új produkciójukról, hogy a „Végtelenbe zárva a test és tér egzisztenciájának olyan fokú megtapasztalását kínálja, amelyről álhumanista civilizációnk, társadalmi szocializációnk és a kortárs gyorséttermi kultúra már rég leszoktatott bennünket”. Aki tehát kiutat keres álhumanista civilizációnkból és a gyorséttermi kultúrából, netán a test és tér egzisztenciájának magas fokú megtapasztalására vágyik, vagy csak úgy, egy merész, kísérletező kedvű színházra, annak mindenképpen ott a helye az 1984 óta működő kollektíva előadásán. A társulat nem csupán visszatér 1986-os Eleven tér című előadásához, de újra is értelmezi azt, mindenekelőtt Góbi Rita személyiségének és gesztusainak beemelésével. Mindhárom előadás (március 21., 22., 23.) 20.00 órkor veszi kezdetét a Trafóban.

Erre az előadásra érvényes a Magyar Narancs olvasókártya.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.