UH Fest – finálé

  • 2015. október 2.

Snoblesse

Erős zárás: Dean Blunt, Burning Star Core, Valerio Tricoli, Pierce Warnecke & Matthew Biederman.
false

Dean Blunt, akinek idei remek lemezéről itt írtunk, az elmúlt években keletkezett munkáiban határozott popzenei érzékenységet mutatott, mindezt rendkívül izgalmas elektronikus-akusztikus zenei köntösbe csomagolva. Inga Copelanddel közös Hype Williams duója a 2010-es évek elejének kultikus produkciója, mely a kortárs elektronikus tánczene és a bizarr popzenei hangminták hibridjét kínálta. Élő fellépéseik felejthetetlenek és lehengerlőek voltak, mint ahogy Dean Blunt szóló színpadi produkciói is azok. Dean Blunt manapság közelebb került a szinte klasszikus dalformához, de zenei megoldásai továbbra is kiszámíthatatlanok: élőben egy szaxofonost és egy gitárost hoz magával.

A trafós estét Pierce Warnecke és Matthew Biederman duója nyitja majd: audiovizuális műsoruk zajokkal, formákkal és színekkel operál, alkotóelemeikre szedve ezeket, egyenrangú és organikus kapcsolatot hozva létre a hangzó és a látott világ között.

Ahogy az este vendége lesz az olasz Valerio Tricoli is: tavalyi lemeze (Miseri Lares) a field recording, a finom ambient elektronika és a zaj határán mozgó felejthetetlen hangképeivel és kompozícióival a palermói zenész eddigi csúcsteljesítménye.

Burning Star Core nevű, másfél évtizede aktív projektjével játszik még az estén a  New Yorkban élő és alkotó kísérleti zajzenész C. Spencer Yeh, akinek Burning Star Core nevű projektje zajos és absztrakt elektronikával, afféle kifordított és indirekt technóval szórakoztatja a publikumot.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.