Prekoncepciók nélkül - Vajda Gergely karmester, zeneszerző

  • rés a présen
  • 2015. október 2.

Snoblesse

Új Magyar Zenei Fórum - döntője a Budapest Music Centerben.

rés a présen: A koncertjeiden gyakran vezényelsz kortárs zenét, itthon és az Egyesült Államokban egya­ránt. Milyenek a személyes tapasztalataid: érződik a koncertlátogatók körében legyőzendő ellenállás a kortárs zenével szemben?

Vajda Gergely: Legyőzendő ellenállás voltaképpen már akkor is van, amikor az ember, mondjuk, műsorra tűzne egy ritkábban játszott Haydn-szimfóniát. Azonban nem elsősorban a közönség, hanem sokkalta inkább a koncertrendezők és a zenekari menedzsment részéről tapasztalható meg ez az ellenállás. A klasszikus zenei biznisz furcsa keveréke a magasművészetnek és a jegyeladási statisztikáknak. Számomra az az ideális közönség, amelyik kész bármiféle prekoncepció nélkül, sokszor csupán az előadók személyében megbízva, felfedezésre nyitottan beülni egy-egy hangversenyre. Tudomásul kell venni ugyanakkor, hogy a klasszikus zene közönsége mindenütt nagyon vegyes, és ez így is van jól.

rap: Ahogyan 2013-ban, úgy idén is zsűritag vagy az Új Magyar Zenei Fórum zeneszerzőversenyén, amelynek döntője október 6–7-én lesz a Budapest Music Centerben. Milyen benyomásokat szereztél e két versenysorozat során?

false

VG: Az Új Magyar Zenei Fórum már két évvel ezelőtt elérte kitűzött célját, amennyiben nagyszámú új mű megszületését segítette elő, valamint a döntőkön négy nagyzenekari és négy kamarazenekari kompozíció a nagyközönség előtt, élőben is megszólalhatott. Én magam azután tavaly újra műsorra tűztem Tornyai Péter második díjat elnyert művét, a Monochrome-ot a Rádiózenekarral. A nagyzenekari kategóriát megnyerő Alessio Eliától új darabot rendelt az együttes, Bella Mátétól pedig, Eötvös Péter különdíjaként, egy német zenekar, a Müncheni Kamarazenekar számára rendeltek új művet. (Bella Fagottversenyének ősbemutatója az együttes október 18-ai fesztiválkoncertjén lesz a Zeneakadémián – a szerk.) Ez a műfaj ettől működik: az előadók és a zeneszerzők közötti élő kapcsolattól.

rap: A 2013-as verseny Ligeti György születésének 90. évfordulója előtt tisztelgett, az idei zeneszerzőverseny pedig Bartók Béla halálának 70. évfordulóján, a bartóki inspiráció jegyében lett meghirdetve. Mennyire markáns vagy közvetlen ma Bartók hatása a kortárs zeneszerzésre?

VG: Nagyon kedvemre való, ahogy Bartók zsenialitása és zenéje immár nem bénítólag hat a mai zeneszerzőkre. (Erre azért, lássuk be, ráment egy-két generáció!) Bartók zenéje nemcsak a zsenialitása miatt hat ma is, hanem mert érvényes esztétikai megoldást jelent a „Kelet vagy Nyugat” speciálisan magyar problémájára, mégpedig úgy, hogy a „vagy”-ot „és”-sel cseréli fel. Az idei versenyre benevezett darabokban nagyon sokféle formában jelentek meg a Bartók Béla személyére, életművére való hivatkozások. A végül a döntőbe beválogatott művek is képviselik ezt a sokféleséget, az egészen konkrét idézettől az egészen elvont kapcsolódásig. Bartók Béla és a magyar kortárs zeneszerzők, köszönik szépen, nagyon jól megvannak egymással.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.