Valamieste

  • 2012. április 4.

Snoblesse

Dalban mondják el: Szalontay Tünde és Záhonyi Enikő sanzonszínháza. A legrövidebb út Cseh Tamás és Nancy Sinatra között.


Két színésznő (Szalontay Tünde és Záhonyi Enikő), egy zongorista és egy sanzonoktól hangos színházi est, ahol a dalokból nemcsak egy tracklist, de egy személyes történet is kerekedik. Remek szerzők dolgoztak a Záhonyi–Szalontay páros keze alá – az este során olyan szerzőktől és előadóktól hangzanak el művek, mint Al Bano és Romina Power, Cseh Tamás, Krishna Levy, Francois Ozon, Dési András György, Darvas Kristóf, Kemény István, Maár Gyula, Selmeczi György, Milorad Pavic, Müller Péter Sziámi, Gasner János, Nancy Sinatra és Pete Seeger.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.