Xeno & Oaklander

  • 2014. január 16.

Snoblesse

Egy remek, éppen emelkedő csillagú New York-i szintetizátorduó fellépése, „Jóleső viszontlátás” jeligére.
false

Két és fél év után visszatér Budapestre a kortárs szintiwave talán legmeghatározóbb formációja, a brooklyni Xeno & Oaklander duó. 2011 júniusa, a legutóbbi fellépés óta persze oly sok minden történt a napjait néha Budapesten töltő (és néha itt is alkotó) Sean McBride-dal és Liz Wendelbóval – ahogy az efféle zenék nemzetközi színtere is megváltozott. Többek között bezárt a korszak- és stílusteremtő Wierd kiadó, és megszűnt a róla elnevezett partisorozat is – ugyanakkor a coldwave sikeres piaci címkévé avanzsált, a X&O-t pedig tavaly év végén két nagylemezre leszerződtette a remek Ghostly International kiadó. A sokak által az élő analóg elektronika egyik legnagyobb kortárs alkotójának tekintett McBride még mindig a saját útját járja: Martial Canterelként folytatja zenei kísérleteit a moduláris hangok igézetében. Xeno & Oaklander tavalyi dalai, a Sheen és a Par Avion pedig igazolták, hogy még mindig lehet a szintiwave-ben nem hallott hangzásokat és melódiákat létrehozni – Liz Wendelbónak talán még soha nem voltak ilyen megkapó témái!

A két magyar vendég Kiss Raymond és Birtalan Áron. Előbbi egy szál gitárral nyit majd a szintiduó előtt, külön McBride kérésére, akit mint nézőt nyűgözött le egy ultrahangos fellépésén. A leginkább a Kanagawából ismert, jelenleg külföldön élő, de félévente hazalátogató Birtalan Áron egy szál orgonás szólóprojektje a Ghosts & Scholars, amellyel eddig még nem lépett fel közönség előtt. Az este házigazdái továbbra is Splatter és Gördön.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.