Bányászvárost alapított, magyar újságot, aztán visszajött nyilast üldözni

Sorköz

Facebook-csoportból lett szerzői közösség írja az amerikai és Amerikát megjárt magyarok kollektív történelemkönyvének második kötetét.

„Szüleimről írtam, ők 1956-ban hagyták el Magyarországot, és több mint negyven évig éltek az Egyesült Államokban; a tapasztalataikról Magyarországon, Ausztriában, majd az USA-ban, ahogy sikeres életet teremtettek maguknak és nekem, aki már Chicagóban születtem” – válaszolta a Narancs.hu kérdésére Pásztor Sabrina Kim, az Óhazából az Újvilágba című könyvsorozat második kötetének egyik szerzője. Nemrég költözött Magyarországra, követve édesanyját, aki három éve tért vissza Budapestre. Sabrina most a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa. – „Írtam saját bikulturális identitásomról, arról, hogy csodálatos és egyben kihívást jelent két olyan világban élni, amelyek sok párhuzamot mutatnak, megtanulni a nyelvet (az én esetemben a magyart, a szüleimnek az angolt), mégis a »másik« ország iskolarendszerében tanulni, megpróbálni alkalmazkodni és beilleszkedni Magyarországon erős amerikai identitással. Fontosnak tartom, hogy a magyar diaszpórát kulturális jelenségként értelmezzük. Ez volt az első »menekültmozgalom«, amelyet az ENSZ elismert, és ennek fényében fontos, hogy jobban megértsük a veszteséget és az újra találást. Számunkra, akiknek szülei ragaszkodnak magyarságukhoz, különösen érdekes, hogy a közösség, amely nem Magyarország határain belül létezik, hogyan folytatja vagy engedi el a hagyományait. A könyv arra hívja fel a figyelmet, hogy mit jelent egy kultúra részesének lenni több dimenzióban.”

A készülő kötet az övével együtt több mint ötven történetet mond el.

A könyv előzménye, hogy tavaly február 8-án a Facebookon a sajóvadnai Szabon János a dédszülei eljegyzésének évfordulóján közzétett egy visszaemlékezést. A dédapa megjárta Amerikát. Bejegyzését olvasta a tatai Bakos Réka, akinek dédapja szintén szerencsét próbált az Újvilágban. János és Réka még februárban Facebook-csoportot hozott létre, hátha másnak is vannak ilyen családi emlékei. Két nap alatt hatszázan csatlakoztak.

Ez, látszott, jelentős részben annak köszönhető, hogy egyre többen érdeklődnek családjuk múltja iránt, és az internet révén könnyebb a kutatás. Az Óhazából az Újvilágba – Hungarian Roots & American Dreams csoportnak már 1100 tagja van. A közzétett családtörténetek könyvbe kívánkoztak. Az első kötet magyar és angol nyelven tavaly jelent meg Bakos Réka és Fenyvesi Anna szerkesztésében.

„A készülő kötetben olyan család története is szerepel, amely a kilencvenes évek elején ment ki, mert a férj a Világbanknál kapott állást” – mondja Fenyvesi Anna nyelvész, a Szegedi Tudományegyetem Angol-Amerikai Intézetének oktatója, a kötet egyik szerkesztője. – „Először ideiglenesnek tekintették az ottani életüket, aztán megszületett a második és harmadik gyerek, és most ott tartanak, hogy hazajárnak, de már nem költöznek vissza. A férj ott ment nyugdíjba, már több minden köti őket oda, mint ide. Ez a mostani összeállítás jobban lefedi a magyar emigráció teljes körét. Követi a második világháború után kivándorolt, jellemzően felső osztálybeli emberek, vezető értelmiségiek sorsát is. Egyik szerzőnk édesapja tizennyolc évesen, a Dunántúlról, az orosz hadsereg elől menekülve lóháton jutott el Münchenig, ott élt menekülttáborban öt évig, mielőtt elindulhatott Amerikába. Több szó esik Balogh Balázs tanulmánya révén is azokról a helyekről, ahol sok magyar élt együtt. A nagyvárosok, mint Chicago és Cleveland mellett bemutatunk kevéssé ismert településeket, amilyen a Kentucky államban található Himlerville, amely magyar bányásztelepülésként jött létre a Mátraverebélyről kivándorolt zsidó származású Himler Márton révén. Ő 1907-ben egy fillér nélkül érkezett meg Amerikába, 1919-ben már bányát vásárolt. A települést valószínűleg az amerikai postaszolgálat nevezte el róla, mert ő volt az első lakója.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.