„Szüleimről írtam, ők 1956-ban hagyták el Magyarországot, és több mint negyven évig éltek az Egyesült Államokban; a tapasztalataikról Magyarországon, Ausztriában, majd az USA-ban, ahogy sikeres életet teremtettek maguknak és nekem, aki már Chicagóban születtem” – válaszolta a Narancs.hu kérdésére Pásztor Sabrina Kim, az Óhazából az Újvilágba című könyvsorozat második kötetének egyik szerzője. Nemrég költözött Magyarországra, követve édesanyját, aki három éve tért vissza Budapestre. Sabrina most a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa. – „Írtam saját bikulturális identitásomról, arról, hogy csodálatos és egyben kihívást jelent két olyan világban élni, amelyek sok párhuzamot mutatnak, megtanulni a nyelvet (az én esetemben a magyart, a szüleimnek az angolt), mégis a »másik« ország iskolarendszerében tanulni, megpróbálni alkalmazkodni és beilleszkedni Magyarországon erős amerikai identitással. Fontosnak tartom, hogy a magyar diaszpórát kulturális jelenségként értelmezzük. Ez volt az első »menekültmozgalom«, amelyet az ENSZ elismert, és ennek fényében fontos, hogy jobban megértsük a veszteséget és az újra találást. Számunkra, akiknek szülei ragaszkodnak magyarságukhoz, különösen érdekes, hogy a közösség, amely nem Magyarország határain belül létezik, hogyan folytatja vagy engedi el a hagyományait. A könyv arra hívja fel a figyelmet, hogy mit jelent egy kultúra részesének lenni több dimenzióban.”
A készülő kötet az övével együtt több mint ötven történetet mond el.
A könyv előzménye, hogy tavaly február 8-án a Facebookon a sajóvadnai Szabon János a dédszülei eljegyzésének évfordulóján közzétett egy visszaemlékezést. A dédapa megjárta Amerikát. Bejegyzését olvasta a tatai Bakos Réka, akinek dédapja szintén szerencsét próbált az Újvilágban. János és Réka még februárban Facebook-csoportot hozott létre, hátha másnak is vannak ilyen családi emlékei. Két nap alatt hatszázan csatlakoztak.
Ez, látszott, jelentős részben annak köszönhető, hogy egyre többen érdeklődnek családjuk múltja iránt, és az internet révén könnyebb a kutatás. Az Óhazából az Újvilágba – Hungarian Roots & American Dreams csoportnak már 1100 tagja van. A közzétett családtörténetek könyvbe kívánkoztak. Az első kötet magyar és angol nyelven tavaly jelent meg Bakos Réka és Fenyvesi Anna szerkesztésében.
„A készülő kötetben olyan család története is szerepel, amely a kilencvenes évek elején ment ki, mert a férj a Világbanknál kapott állást” – mondja Fenyvesi Anna nyelvész, a Szegedi Tudományegyetem Angol-Amerikai Intézetének oktatója, a kötet egyik szerkesztője. – „Először ideiglenesnek tekintették az ottani életüket, aztán megszületett a második és harmadik gyerek, és most ott tartanak, hogy hazajárnak, de már nem költöznek vissza. A férj ott ment nyugdíjba, már több minden köti őket oda, mint ide. Ez a mostani összeállítás jobban lefedi a magyar emigráció teljes körét. Követi a második világháború után kivándorolt, jellemzően felső osztálybeli emberek, vezető értelmiségiek sorsát is. Egyik szerzőnk édesapja tizennyolc évesen, a Dunántúlról, az orosz hadsereg elől menekülve lóháton jutott el Münchenig, ott élt menekülttáborban öt évig, mielőtt elindulhatott Amerikába. Több szó esik Balogh Balázs tanulmánya révén is azokról a helyekről, ahol sok magyar élt együtt. A nagyvárosok, mint Chicago és Cleveland mellett bemutatunk kevéssé ismert településeket, amilyen a Kentucky államban található Himlerville, amely magyar bányásztelepülésként jött létre a Mátraverebélyről kivándorolt zsidó származású Himler Márton révén. Ő 1907-ben egy fillér nélkül érkezett meg Amerikába, 1919-ben már bányát vásárolt. A települést valószínűleg az amerikai postaszolgálat nevezte el róla, mert ő volt az első lakója.”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
