Amerikás magyarok egymásra találó leszármazottai

Eljött hozzám a dédapám

Tudomány

Nem másfél, hanem kétmillió ember tántorgott ki Amerikába a 19. és 20. század fordulóján a Kárpát-medencéből. Zömük pénzt akart keresni, hogy hazatérve földet vehessen. Itthoni szomszédok lettek ott is szomszédok, volt, aki maradt, más hazatért. Déd- és ükunokáikat most összehozta a Facebook.

A sajóvadnai S. Szabon József feleségül veszi Gál Erzsébetet, kisfiuk születik. A fiatalok úgy látják, egyhamar esélyük sincs arra, hogy az itthoni jövedelemből saját lakásuk legyen. A férfi egy barátjával együtt külföldre megy dolgozni, oda, ahová a többség megy már egy ideje: Amerikába. Pittsburgh mellett, Willockban talál munkát, bányavidéken. A feleség a babával visszaköltözik a szüleihez. S. Szabon József először 1904-ben látogat haza, 1910-ben jön vissza végleg. Építkezni kezd, de nem vályogból, a vadnai hegy legelőjén faragható homokköveket ás ki és hord össze, annyit, hogy a falubeliek azt hiszik, Jóska templomot akar építeni. Később végigharcolja az első világháborút, öt fiú után 1921-ben lányuk is születik. 1944 decemberében otthon marad, vigyázni a jószágokra. Az orosz tüzérség lelövi a feje fölül a tetőt, de neki semmi baja sem lesz. 1951-ben hal meg. A ház ma is áll Borsod-Abaúj-Zemplén megye kazincbarcikai járásának hatszáz lakosú községében, a Szabon család hatodik generációja használja.

A házépítő dédunokája, Szabon János a dédszülei bútorai között nőtt fel. A padlás kész néprajzi múzeum, mert minden értékesre vigyáztak. János a dédszülei eljegyzésének évfordulóján, tavaly február 8-án közzétette a Facebookon a történetüket. A bejegyzést olvasta a tatai Bakos Réka, akinek dédapja, Deák József is megjárta Amerikát. Ő azért ment oda pénzt keresni, hogy vissza tudja vásárolni édesapja kényszerűségből eladogatott földjeit.

Nem volt rest, se kába

János és Réka beszélgetett a neten. Kiderítették, hogy a két dédapa ugyanabba a templomba járhatott magyar nyelvű istentiszteletekre. Tavaly február 26-án létrehoztak egy Facebook-csoportot abban a reményben, hátha másnak is vannak amerikás emlékei. Az első két nap alatt hatszázan léptek be. Az Óhazából az Újvilágba – Hungarian Roots & American Dreams közösségnek most mintegy 1100 tagja van. Sorra jelennek meg a régi családi képek és történetek.

Többek közt Oravecz Imre és Jacob D. Foster könyvei révén ez a közös történet megjelenik a magyar irodalomban, de most láthatóvá vált, hogy milyen sok embert érint. Csatlakozott a csoporthoz Fenyvesi Anna nyelvész, a Szegedi Tudományegyetem Angol-Amerikai Intézetének oktatója, aki azt javasolta, gyűjtsék könyvbe ezeket a családi dokumentumokat. Négy órán belül kiadót is találtak hozzá.

  

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.