Ilyen dolgok történtek egy falusi focimeccsen a hetvenes-nyolcvanas években

Sorköz

Meg az utána következő évtizedekben. Most született egy könyv, ami ezt dokumentálja, egyben a Szamoshát múltját és jelenét is bemutatja.

Az ország legkeletibb csücske, a Szamos és a Tisza közötti Szamoshát sok mindenről nevezetes. Ez a vidék adta a magyar irodalomnak Kölcseyt és Móriczot. Országos hírűek az innen származó termékek, a panyolai pálinka, vagy a penyigei lekvár. Híresek műemlékei: a középkori templomok, a túristvándi vízimalom. Vízi- és kerékpártúrák célpontja, és jó pár olyan település van errefelé, ahol a 2018-as választás előtt, hogy, hogy nem, hirtelen megugrott a lakosság száma. Mindazonáltal az ország egyik legszegényebb régiója. A táj megjelenik szépirodalmunkban (pl. Borbély Szilárd: Nincstelenek), kutatták néprajzosok (pl. Luby Margit: Fogyó legelőkön), született róla szociográfia (pl. Végh Antal: Erdőháton, Nyíren). Egyvalamiről azonban biztosan nem ismert: labdarúgó múltjáról.

Az előző év végén megjelent viszont egy könyv, ami változtat ezen is. Nem szépirodalmi, nem szaktudományos munka, de a Szamoshát – vagy ahogy bevezetőjében olvasható, a fehérgyarmati járás – jó öt évtizedét mutatja be rendkívül ötletesen feldolgozva, jól dokumentálva, megírva – a helyi focin keresztül. Tukacs László-Csillag Péter: Ha a pályák mesélni tudnának… Utazás szatmári legendák nyomában című könyvének bevezetője szerint „útra keltünk, hogy felkeressük a járás összes faluját, ahol az 1970-es nagy Szamos-árvíz utáni időszakban működött futballcsapat. A Tisza, a Szamos és a Túr környékének kedves falvaiban megelevenedik a hagyományos falusi futballkultúra keménységével és csípős humorával együtt is meseszerű valósága (…).” A könyv azonban mégsem csak a fociról szól. Egyszerre helytörténet és memoár, sporttörténet és szociográfia. Egyszersmind segít eligazodni e vidék múltjában, és adalékul szolgál elszomorító jelenének megértéséhez.

 

A kötet felkerült lapunk év végi, nem hivatalos könyvsikerlistájára. Szerzőnk, Krusovszky Dénes szerint „vidám és persze szomorú is ez a könyv, minthogy az a közeg, amiből táplálkozik, eltűnőben van”. És valóban: a fehérgyarmati járásban 39 focicsapat létezett 1970 után (az nem világos, hogy miért a Szamos-árvíz időpontja a választóvonal, és nem is derül ki, mi ennek a jelentősége), ma mindössze 14 település szerepel a megyei bajnokságokban.

Parázs hangulatú mérkőzések, elképesztő jelenetek, borzalmas talajú focipályák – talán ezek jutnak leginkább eszünkbe, ha a magyar foci megyei szintje kerül szóba. De hogy könyv született róla, talán nem véletlen. Egy falusi focicsapat megszervezése, működése tulajdonképpen az egykori paraszti kultúrának abba a kategóriájába tartozik, amit helyi önszerveződésnek nevezünk. Arról a jelenségről van szó, amikor egy kisebb közösség tagjai törvényes keretek között intézményes csoportokat hoznak létre, amelyek aztán a nyilvánosság előtt működnek. Ilyen például egy falusi amatőr színjátszó csoport, egy népdalkör, de ilyenek voltak régen a falusi olvasó- és gazdakörök, és ide sorolhatók a helyi sportegyesületek. Márpedig ha valamiben, akkor egy helyi focicsapatban minden együtt van, ami összetartja a falusi közösséget: a „mi” tudat, a lokális és kollektív identitás. Kiváló példákat hoz erre a könyv. Arról nem beszélve, nagyon jó, hogy valakinek eszébe jutott, így is, ilyen szemszögből is le lehet írni a magyar falvak és a falusi (paraszti? utóparaszti?) társadalom átalakulását.

A könyvben olvasható történeteket Tukacs László meséli el. A tiszakóródi születésű Tukacs afféle polihisztor: tanító, népművelő, focista, edző, szervező, akinek a nevét „elég a közértben, a pálya szélén, a kocsmában vagy a templom előtt megemlíteni (…), bármely faluban tudni fogják, kiről van szó”. A fehérgyarmati járás focicsapatainak emlékét ő idézi fel ebben a kiváló arányérzékkel megírt könyvben. Egy-egy település labdarúgó múltja két és fél oldalban villan csak fel, de abban a legfontosabb, a leglényegesebb benne van. E pici fejezetek végén mindenütt található fénykép a szóban forgó falu – sok esetben szebb napokat látott – pályájáról.

Az ilyen szociofotó jellegű képek valahol azt is érzékeltetik, hol tart, milyen állapotban van ma az országnak ez a szeglete.

(A fotókat Árvai Károly és Szaniszló Róbert készítette.) Többek között ezért őszinte ez a könyv.

Tukacs László elbeszéléseiben hrabali figurák kelnek életre, cseh filmvígjátékokba illő jelenetek elevenednek meg. „Bizony akadt itt egy híres focista a nyolcvanas években, mégpedig Sohajda Béla tiszteletes úr. Tehetséges volt, pap létére úgy ütött-vágott, rúgott-karmolt, hogy nehéz volt tartani. (…) Egyszer Tiszakóródon örültünk a Méhtelek elleni meccs előtt, mondtuk egymásnak, hála Istennek, nem jött a pap. És félidőben vezettünk is 2-0-ra. Aztán egyszer csak odakanyarodott a pályához egy MZ motoros, hátul kapaszkodott a motorvezetőbe a tiszteletes úr dzsekiben, pucér lábszárral, sportszárban. Beállott, rúgott két gólt, csinált egy tizenegyest, és kikaptunk három kettőre.”

Másutt a falusi focimeccsek hihetetlen légkörét idézi fel az elbeszélő: „Utána volt külön csapat Botpaládon és Kispaládon, ha egymással játszottak, na, az volt csak a meccs! Fradi-Dózsa kicsiben. Játékvezetőként kétszer vezettem Kispalád-Botpalád meccset, összeverődött vagy háromszáz cigány a meccsen.” „Egy Nagyar-Kisar meccsnek azért volt bukéja. Na, ezek is négyesélyes meccsek voltak, ahogy korábban a Penyige-Túristvándira mondtam: 1, x, 2, vagy félbeszakad.”

Kordokumentumnak is beillenek az egyes fejezeteket bevezető, néhány soros idézetek egykori játékvezetői jelentésekből.

A Panyola-Csegöld mérkőzés (2-3) bírója ezt írta az 1973. április 1-jén játszott találkozóról: „Jelentem, hogy Siket Miklós a 75dik percben kiállításban részesül. Bűne: játékvezető durva sértése, meg aztán leköpködés és az anyám valaga szidása.”

Az eredeti helyesírással közölt, megmosolyogtató, olykor keresetlen szavak olvastán felmerül a kérdés: létezik még ilyen? Milyen ma egy megyei focimeccs? Milyen ma ez a futball- és társadalmi közeg? A fehérgyarmati járás már nem létező 25 csapatának a döntő többsége a 2000-es évek első két évtizedében szűnt meg, a nem is olyan távoli múltban. Mi van helyettük? Persze e kérdések megválaszolása nem a könyv feladata; az viszont látszik, hogy a szomorú folyamat túlmutat a focin és a sporton.

A könyv alapján négyrészes videósorozat is készült, ami a Youtube-on érhető el.

Tukacs László-Csillag Péter: Ha a pályák mesélni tudnának… Utazás szatmári legendák nyomában. Rézbong Kiadó, 2021, 245 oldal, 3490 Ft

(Címlapképünk forrása: Fortepan / Péterffy István)

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.