Hétfőn, életének 89. évében elhunyt Pomogáts Béla Széchenyi-díjas író, irodalomtörténész, irodalomkritikus, a Magyar Írószövetség korábbi elnöke, az irodalomtudományok doktora, számos könyv, tanulmány szerzője – adta hírül a Népszava.
Pomogáts Béla 1934 október 22-én született Budapesten. A Piarista Gimnáziumban érettségizett 1953-ban, ami az akkori világban nagyon nem csengett jól. A lap nekrológjában arról ír, hogy Pomogáts Béla néhány évig középiskolában tanított, de ő inkább a tudomány világában érezte otthonosan magát. 1965-től a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt. Számos laphoz írt, több szervezetnél játszott vezető szerepet.
1993-2004 között az Írószövetség elnökségi tagja volt, majd 1995-2001 között elnöke. 1994-től az Ötvenhatos Emlékbizottság szóvivői tisztségét is ellátta számos egyéb megbízatása mellett, 2002-2007 között pedig az Illyés Közalapítvány elnöke volt. Könyveinek se szeri, se száma. Több monográfiát írt, köztük Radnóti Miklósról, Kuncz Aladárról, Jékely Zoltánról, Dsida Jenőről, Faludy Györgyről, Kassák Lajosról, Juhász Ferencről.
A Nészava cikke szerint az erdélyi irodalmat és irodalomtörténetet senki sem ismerte jobban nála, számos könyvet jelentetett meg a témában. Több díjjal ismerték el életművét, köztük Széchenyi-díjjal, József Attila-díjjal, Akadémiai Díjjal, illetve megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.
Szőnyei Tamás: Titkos írás. Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet 1956–1989. (Noran Könyvesház, Bp.) című könyvéből, melyről a hvg.hu írt recenziót, az derül ki, hogy a 25 éves Pomogáts Bélát 1959 májusában ugyan beszervezték, de néhány nap után szándékosan felfedte magát környezetének, mire a hálózatból kizárták, viszont „érdemeire tekintettel” internálták.
