Kedves Olvasónk!
A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket. És élvezik!
Dalos György legtöbb regénye önéletrajzi motívumokból táplálkozik, ezért nem meglepő, hogy legújabb könyve nem fikciós történet, hanem gyakorlatilag önéletírás. Igaz, kissé rendhagyó. Főszereplője ugyanis nemcsak az író, hanem a német főváros, Berlin is. Dalos életébe Budapest és egyetemi tanulmányainak színhelye, Moszkva után lép be az 1961-ben fallal kettéosztott német város, ahova, természetesen a keleti felébe, először 1965-ben jutott el. Az első nyugat-berlini látogatására – különböző magyarországi, évekig tartó rendőrségi és egyéb vegzatúrák után, hiszen Dalos a hatóságok számára közismert ellenzéki figura volt – 1976-ban került sor. Innentől kezdve lényegében szervesült a kapcsolata a várossal, kelet-berlini ellenzékiekkel és nyugat-berlini értelmiségiekkel. Nemcsak utazásai során, hanem többek között azzal is, hogy első német nyelvű könyve Nyugat-Berlinben jelent meg 1979-ben.
De további dátumok, események, történések is erősítették kapcsolatát a várossal. A történelmi 1989-es esztendőben itt szilveszterezett Nyugat-Berlinben, Schönebergben. „Nemzetközi társaság jött össze, NDK-sok, lengyelek, csehek, szlovákok, romániai németek. Egy nő egyenesen Romániából érkezett, és sírdogálva mesélte a látottakat. Nem minden alkoholos befolyásoltság nélkül énekeltünk németül és oroszul régi slágereket, forradalmi és népdalokat. Éjfél előtt valakinek eszébe jutott, hogy ki-ki adja elő saját nemzeti himnuszát (...).” (Mintha csak az abban évben megbukott szocializmus és a november 9-én leomlott berlini fal szó szoros értelmében megrészegült búcsúztatása lenne ez a filmbe kívánkozó jelenet!) 1995-től a berlini magyar intézet vezetője lett Dalos, aki napjainkban is a városban él, Prenzlauer Bergben.
A könyv középpontjában tehát az író és a német főváros áll, de egyfajta történeti és kordokumentum is ez a kötet. Kibontakozik belőle a magyarországi és a kelet-német ellenzéki lét: megfigyelések, kihallgatások, börtön, rendőrségi felügyelet, a publikálás és az utazás megnehezítése, ellehetetlenítése. Hasonlóképpen érzékletes a szabad nyugati és a szocialista keleti világ kontrasztjának ábrázolása – jellemző, hogy amikor Dalos az 1976-os útjáról (amely a nyugat-berlini látogatást követően brüsszeli és párizsi kiruccanással is kiegészült) hazatér, egy éven keresztül erről a harmincnapos utazásáról mesél baráti társaságokban. Az egyébként, hogy mikor kaphatott Nyugatra szóló útlevelet egy ellenzéki, teljesen kiszámíthatatlan volt, a pártállam szeszélyétől függött.
A Három Berlin egyik legérdekesebb vonulata talán az, hogy miként válik egy itthon állandóan a hatalom repressziójától szenvedő ellenzéki író Nyugat-Berlinben ismert, elismert, kapcsolatokkal rendelkező alkotóvá, hogyan lesz e pezsgő szellemi szcéna állandó tagja, résztvevője úgy, hogy közben egy szocialista ország állampolgára. De nemcsak ő: ugyanígy igaz ez a könyv lapjain többször felbukkanó Haraszti Miklósra és Konrád Györgyre. Dalossal együtt közös jellemzőjük, hogy nem mentek ki Nyugatra a szocializmus évtizedeiben, hanem itt élték meg a rendszer bukását. Konrád meg is írta, hogy miért döntött így:
A könyv másik érdekessége a tulajdonképpeni szövegszervezés és az elbeszélés, a tárgyhoz való viszony. Dalos budapesti, Moszkvában tanul, majd lassan, de egyre inkább berlinivé válik. Az írónak ez a különös pozíciója teszi lehetővé, hogy mindig objektíven tekintsen a városra. Mégis ahogy haladunk a könyv olvasásával, elhatalmasodik az az érzés, ami Berlin kettéosztottságának megszűnésével ki is teljesedik, hogy
az író gyakorlatilag „átlényegül” berlinivé, mintha itt találna igazi otthonra.
A magyar főváros és Kelet-Berlin, Kelet-Berlin és Nyugat-Berlin, Magyarország és a többi szocialista ország párhuzamba állítása, összevetése persze nem kerülhető el egy végső soron nagyrészt az egykori szocialista világról és mindennapjairól szóló könyvben. (Gyakorlatias példákat hoz erre Dalos, amikor a hetvenes évek Kelet-Berlinjének hangulatát hasonlítja össze Budapestével, vagy amikor a keleti és a nyugati városrész, később a mai Berlin tömegközlekedését mutatja be.) Ennélfogva jogosan tehető fel a kérdés, amit az író is magának szegez a könyv utolsó oldalain: „Hát Magyarország?” Ám egy oldallal később ott a válasz: „Ötéves moszkvai tartózkodásom alatt megszoktam a külföldiséget, pályám alakulása folytán viszont otthon sem voltam igazán otthon. Hol lehetne jobb helyem, mint egy durván kettészakított és nehézkesen összenövő metropoliszban?”
Ez már a végszó. Dalos élete alakulásának ismeretében logikus is.
Dalos György: Három Berlin. Barangolások a Fal körül. Budapest, Napvilág Kiadó, 2023, 212 oldal
