Egy orgazmus értéke (Szex a házasságban)

szerző
Kempf Zita
publikálva
2002/14. (04. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A pár egyik vagy mindkét tagjának visszatérő élménye, hogy az élvezet külső-belső nyomait nélkülözve indul zuhanyozni. Másoknál az együttlét válogatott örömökkel jár, de egyiküknek mindez kevés. Szervi okok ritkán állnak önmagukban. A harmónia hiányáért okolhatnánk a szexuális kultúrát, a gyengeséget, a valódi szeretet és elkötelezettség hiányát, de lelkiismeret-furdalás nélkül reklamálhatunk az evolúciónál is.

A pár egyik vagy mindkét tagjának visszatérő élménye, hogy az élvezet külső-belső nyomait nélkülözve indul zuhanyozni. Másoknál az együttlét válogatott örömökkel jár, de egyiküknek mindez kevés. Szervi okok ritkán állnak önmagukban. A harmónia hiányáért okolhatnánk a szexuális kultúrát, a gyengeséget, a valódi szeretet és elkötelezettség hiányát, de lelkiismeret-furdalás nélkül reklamálhatunk az evolúciónál is."Minden működik, csak a szex nem" - panaszkodnak gyakorta Bede Zsuzsanna klinikai szakpszichológus páciensei, a terapeuta azonban mindig kétkedve fogadja ezt. "A szexgond csak tünete a kapcsolati problémáknak. Mivel félig ösztönvezérelt cselekvés, itt a legnehezebb kikapcsolni az ellenérzéseinket. Ha a gyengédség, az érintések csak az aktus időtartamára korlátozódnak, a test gyakran ellenáll. De a szexualitás nem oka és nem megoldása a rossz házasságnak, szerepe csak azért értékelődik fel, mert ez tűnik el először." Valószínűleg egyetértene ezzel Eric Berne is, aki Szex a szerelemben című könyvében oda lyukad ki, hogy azok, akik az élvezetes szex miatt maradtak együtt, a végén mégsem lettek boldogok. Egybecseng ezzel annak az amerikai vizsgálatnak az eredménye is, mely szerint az elvált házaspárok több mint negyede a válás kimondása után is tartott fenn szexuális kapcsolatot. Berne úgy véli, a legbiztosabban az jelzi, hogy vége a házasságnak, ha legalább az egyik fél nem kívánja már a másik érintését, sőt irtózik tőle, és ez az állapot az enyhülés minden jele nélkül hosszú ideje fennáll. Ez határvonal, megmutatja, van-e visszaút, zűrös, de a szakításhoz alapvetően túl jó kapcsolatokban.

Szakemberek szerint szeretetteljes kapcsolatban egy-két évnél nem tart tovább az az időszak, amíg a társak teljesen kiismerik saját és közös testi működésüket. Legtöbbször a pszichés gátlások vagy a másikkal való törődés hiánya hosszabbítja meg vagy akadályozza ezt.

Magyar Narancs: Az impotencia jelei egyértelműek, mi a helyzet a frigiditással? Valóban olyan nagy arányú az előfordulása, mint ahogy a statisztikák mutatják?

Bede Zsuzsanna: A frigiditás nem egyenlő az orgazmusképtelenséggel. Szinte soha nem szervi, hanem pszichés oka van. Impotenciánál jóval gyakoribb a fizikai háttér, bár ott sem könnyű elválasztani a kettőt. Ilyenkor keresztkérdésekkel támadok: van-e reggeli spontán merevedése? Önkielégítéskor vagy bármilyen helyzetben volt-e valaha is? Esetleg a feleségen kívül mással működött-e a pénisz?

MN: A nő a kielégülés elmaradásáért, a férfi a merevedés hiányáért általában magát vagy a párját okolja?

BZS: Férfiakra jellemző, hogy sokszor értetlenül állnak, ha a nő elmaradt élvezetét reklamálja. Azt hiszik, hogy kettejük szerveit ugyanaz a stimulus érte. Rájuk hat, a nőre pedig nem, tehát a nővel van baj. Emellett mindkét nemnél gyakori a lelkiismeret-furdalás amiatt, hogy valamit nem csináltak jól. Alapvető, hogy aki nem élvez, keresse az okát, és ezt a keresést ossza meg a párjával. Azok, akik tudnak erről beszélni - még ha marad is az alapprobléma -, jobbnak értékelik a kapcsolatot, mint akik nem.

MN: Foglalkozik egyedül érkező pácienssel?

BZS: Persze. Mindig az vállalja fel a problémát, akit jobban zavar, de a terápia előbb-utóbb megkívánja a másik jelenlétét. Ha kérem, nyolcvan százalékuk eljön. Persze mindig van, aki ki akar maradni a dologból: gyógyíttasd meg magad, akkor feleségül veszlek.

MN: Nem irreális elvárás, hogy évtizedekig fennmaradjon ugyanúgy az egymás iránti vágy?

BZS: Nem törvényszerű, hogy elmúljon a vágy. De aki nem tudja elfogadni, hogy évek múlva nem lesz ilyen izgalmas, az meggondolatlanul köt házasságot. Húsz-egynéhány évesen ez kockázatos, mert a többségből hiányzik a stabil önismeret, a megingathatatlan értékrend.

MN: Mi a véleménye a vágy megújítását célzó praktikákról?

BZS: Ha valakinek már fiatalon sem elég a saját férfiassága vagy nőisége, az rossz jel. De a csoportszex, az extremitások idősebb korban is csak rövid távon okoznak izgalmat. A pácienseim gyakran számolnak be arról, hogy jobbnak képzelték az élményt.

MN: Technikai tanácsokat is ad?

BZS: Természetesen. Főként a női mechanizmust kell tanítani, a férfiaknál ugyanis a spermiumok távozása kamaszkorban spontán orgazmust okoz, a nő öröme azonban tanult képesség. Olyan ez, mintha formázni kellene az érzékeit. Ha egyszer sikerül működésbe hozni, és nincs zavaró körülmény, akkor reflexszé válik.

"A szex már nem az igazi, amióta a nők is élvezik"

E graffiti szerzője megnyugodhat, még nagyon sokáig találni fog gusztusának megfelelő partnert. Úgy tűnik, a természet nem kényezteti a nőket. Az első erotikus kapcsolatot mindkét nem számára az anya közelsége jelenti, így egy kislány pszichoszexuális fejlődése nehézkesebb, mert érdeklődését át kell ültetnie az apára. A nemi érést a fiúnak az éjszakai magömlés kellemes élménye jelzi, a lánynak menstruációs görcsök. Az első szexuális aktus a férfinál többnyire legalább annyira kellemes, mint az addigi önkielégítés, a nőnek viszont ismét vérzéssel (deflorációval) jár. A felnőtt férfi hímtagját tetszése szerinti ritmusban, a maszturbáció megszokott koreográfiájára mozgathatja, míg a nő kellő figyelem híján állandóan menedzselni kénytelen az eseményekből kimaradó csiklóját. Ha ő az aktív szereplő, elhelyezkedési és morfológiai sajátosságok miatt akkor is nehezebben képes stimulálni saját ingerközpontját (kivált, ha nem szeretne aktus közen valójában önkielégítést végezni).

Freud még úgy gondolta, hogy a csiklóingerlés infantilis élvezeti forma, a felnőtt nő vaginálisan, közösülés közben elégül ki. Masters és Johnson amerikai kutatók a XX. század második felében bizonyították először, hogy az orgazmus szerve kétségtelenül a csikló.

"Nem biztos, hogy mindenkinél létezik a G-pont, és a szoros szöveti kapcsolat miatt képtelenség a kétféle orgazmust izolálni. Ha csiklóizgatással már kialakult egy izgalmi állapot, és sikerül a jó pillanatban a jó ritmussal behatolni, akkor egy intenzívebb orgazmus valóban bekövetkezhet csupán hüvelyingerléssel" - foglalja össze véleményét dr. Bede Zsuzsanna. Még az emberhez legközelebb álló fajoknál is ismeretlen a nőstény orgazmusképessége, és úgy tűnik, a természet az embernél is csak vonakodva adta meg a lehetőséget. Talán azért, mert a reprodukció jól megvan a nő élvezetélménye nélkül is? Vagy a hosszú távú, kizárólagos gondoskodást az utódokról (és az apa megtartását) hátrányosan befolyásolja, ha az anya nemi érdeklődése túlságosan könnyen felkelthető - akár idegen férfi által is?

Dr. Kiss Ernő szexuálpszichológus szerint folyamatosan szabadul fel a fiatalok nemi élete: - Sokukkal találkozom, akik talán általánosan kevésbé kulturáltak, de az orális kifejezést például már megtanulták. Zömmel a nők fogadják egyébként fenntartásokkal az érintkezésnek ezt a formáját. Kapni még csak-csak hajlandók, de adni kevésbé.

MN: Nem gondolja, hogy erkölcsi okok, szemérem, az ellazulásra való képtelenség, vagy a férfiba vetett bizalom hiánya okozza az elzárkózást?

Dr. Kiss Ernő: Én nem mondom senkinek, hogy ezt meg kell szokni, hogy elengedhetetlen és természetes érintkezési forma. De ha nincs zsigeri idegenkedés valamelyikükben, érdemes kipróbálni. Szexterápiás munkám során egyébként nem találkoztam olyan párral, amelyik ne tette volna meg.

MN: A pácienseinek nem okoz nehézséget nyíltan beszélni a problémáikról?

KE: Amikor harmincöt éve a terápiás gyakorlatomat megkezdtem, sokkal inkább. Akkor még nekem sem volt könnyű megtalálni a megfelelő kifejezéseket. A magyar nyelvben nincsenek kulturált, de természetes kifejezések e téren. Vagy trágár módon, vagy orvosi, rendőrségi szaknyelven lehet beszélni.

MN: A finomkodó beszéd azonban oda vezethet, hogy becsapjuk magunkat, romantikus élményként állítjuk be azt, ami természetes megnyilvánulásában egy egyszerű, mechanikus cselekvéssor a legkevésbé idealizálható szagokkal és nedvekkel. Az élvezet elmaradásának nem lehet okozója az, ha a résztvevők szériatartozékként várják el az átszellemülést?

KE: Valószínűleg a pszichológus túlzása, hogy az élmény minden, de a helyén kell értékelni a szexet. Egyik embernek egy jó vacsorához mérhető natúr dolog, a másik számára eksztatikus érzés, vagy kötelességszerű történés. Mindegyik rendben lehet, ha az elvárások között nincs különbség. Sajnos a szerelem és a jó szex nem mindig jár együtt. Sok páciensem van - főként férfiak -, akik tobzódnak a futó kapcsolatokban. Aztán amikor harmincöt-negyven éves korukban szeretnének megállapodni, szexuális problémák jelentkeznek, képtelenek az intimitás kialakítására. A valós igénynél gyakoribb orgazmus nem olyan átütő élmény, mint a reális igény szerinti, ritkább intim együttlét. Igaz, nem könnyű megállapítani, mit diktál a valós igény, mert a társadalmi környezet igyekszik ezt mesterségesen felkorbácsolni.

MN: Képesek-e a párok elfogadni egy olyan kapcsolatot, ahol nincs szexuális érintkezés, vagy ez szükségképpen vezet váláshoz?

KE: Ha a férfi merevedésre való képtelensége miatt sosem kerül sor aktusra, azon nem valószínű, hogy túl tudnak lépni, bár így is évekig élnek házasságok akár félrelépés nélkül. A női orgazmus rutinszerű és elfogadott hiányával azonban házasságok százezrei működnek, mivel ő látszólag képes erről lemondani, ha szereti a férjét, és együtt akarja tartani a családot. Ma is sok helyen él még a nézet, hogy a szex a férfiak játéka, az asszony sorsa, hogy elviselje.

Akár élvezetesek az együttlétek, akár nem,

mindig van, aki kevesli

Többet, jobbat, mást akar. A félrelépők egy része ösztönöktől vezérelve cselekszik, a többségnek ideológiára is szüksége van ehhez. Gyakori álláspont szerint az ember természetétől idegen, hogy egyazon társ mellett töltse el az életét. Valóban eredendően poligám-e az ember, vagy csak könnyen megvásárolható?

Bár a nemi viselkedés elszakadt a gyermeknemzéstől, késztetés szintjén mégis a fajfenntartás motívuma határozza meg. Dóka Antal etológusprofesszor elmondása szerint az állatvilágban két hímstratégia létezik. "A mennyiségi megoldás hívei sok utódot hoznak létre (minél többet minél több nősténytől), mert ebben az esetben növekszik annak a valószínűsége, hogy lesz közöttük az aktuálisan megvalósuló környezeti feltételek mellett alkalmasnak bizonyuló. Ez bizonyos értelemben hazardírozás, akkor érdemes hozzá folyamodni, ha a környezet nagyon variábilis. Ha azonban stabil, és az erőforrások hozzáférhetősége kiszámítható, akkor érdemes kevesebb utódot létrehozni, és az utódok sikerét további szülői befektetéssel, gondozással lehet növelni." Eredményességi szempontból elképzelhető volna a két út kombinációja is, így míg a hím folyamatos szerepvállalásával óvja választott családja utódait, egy-két útjába kerülő nőstényre azért szakít időt, ezzel is növelve génjei továbbélésének esélyét. Desmond Morris természettudós Emberállat című könye szerint az emberi faj vonatkozásában ez nem valósítható meg biztonságosan, épp az ember és az állat közötti különbségek miatt. "A közös szexuális aktivitás örömei automatikusan új érzelmi kötődést kezdenek kialakítani, (...) még ha ez egyik félnek sem állt szándékában. (...) Ez a folyamat óhatatlanul ellentmondásba keveredik a régivel" - írja. E szerint mindkét anyához tartozó utódok maximális biztonsága, egészséges fejlődése sérülhet.

A "nősténnyel" más a helyzet az állatvilágban is. Neki nincs erős ösztönkésztetése arra, hogy minél több hím termékenyítse meg, hiszen egy is korlátlanul "gyárthatja" számára az utódokat. Neki inkább az a feladata, hogy kiharcolja a legnagyobb fokú biztonságot, a legjobb erőforrásokat, vagyis maga mellett tartsa a hímet. Ezt egyedül az garantálhatja, ami kiemeli a többi nőstény közül: a szerelem, ami egyúttal a közösség szempontjából sem haszontalan. Az etológusok szerint ezért szakadt el a nemi tevékenység a reprodukciótól. "Az előember csoportjában nehéz volt párkapcsolaton kívüli kalandokba bocsátkozni. Ez megbontotta volna a csoport békéjét, és rontotta volna a sikeres utódnevelés esélyeit. A hímek közötti rivalizálás csökkentené a vadászatra vagy a terület és az erőforrások megvédésére fordítható energiát, tehát a csoport hatékonyságát is" - magyarázza Dóka Antal. A törzsfejlődés tehát a monogámia szükséglete felé terelte az embert, küszködése azonban meglehetősen sziszifuszi.

MN: A külső kapcsolat keresése mindenképpen rossz házasságot jelez?

BZS: Figyelmeztetés: valami baj van.

MN: Gyakran hallani: szeretem a feleségemet, de szükségem van izgalomra. Lehet-e szeretetnek nevezni azt, amiben visszatérő hiányérzetünk van?

BZS: Sokan állítják, hogy több személyt is tudnak egyszerre szeretni. A valóság ezzel szemben az, hogy legalább az egyik kapcsolat valami más, de nem mély, az ellenkező neműségre épülő szeretet.

MN: Törvényszerű, hogy a külső kapcsolat előbb-utóbb szétzilálja a házasságot?

BZS: Egy ilyen próbahelyzetnek néha hálásak is lehetnek a párok, van, hogy ez fordítja egymás felé őket. Van egy erre építő technika, ha biztonságosnak érezzük a viszonyt, elképzelhetjük, milyen volna, ha kiderülne, a párunk máshoz jár. A tapasztalatok szerint egy ilyen vizualizált élmény felértékelheti a kapcsolatot. Előfordul, hogy a szeretőnek az a funkciója, hogy fenntartsa a házasságot. Az ilyen háromszögből azonban gyakran épp ő lép ki, mert többre van szüksége a szerelméből. Érdekes módon sok házasság eddig stabil, és éppen ezzel a távozással billen ki az egyensúlyi helyzetből. A titkolt viszonyok többsége viszont a becsapásra épít, és álságos az az indok, hogy amiről nem tud a másik, az nem fáj. Az ilyesmi kiderül, de addig is a levegőben van, és fájdalmat okoz, akkor is, ha ennek oka nem tudatosul a megcsaltban. Sokszor vezet a házasság felbomlásához, hogy ha a friss szex izgalmasabb az új partnerrel, akkor azt feltételezik, hogy az élet többi területe is jobb lesz vele. Más esetekben elképzelhető, hogy a félrelépő éppen azzal próbálja igazolni tetteit, hogy elhagyja a házastársát, önmaga előtt is szerelemnek tüntetve fel a kísértést.

MN: A nyitott házasság menynyire tudja betölteni a szerepét? A kezdeti megegyezés helyébe nem lépnek jóvátehetetlen sérelmek?

BZS: Általában és hosszú távon nem működik. Ahol van érzelem, ott mindig fáj, ha idegennel van a másik. Ahol nincs, ott kérdéses, hogy miért jó együtt. Ritka, hogy mind a két fél ugyanott tart érzelmileg. Az egyik mindig lemond, és ha nincs is tudatában, őrlődik. Kivételesen alázatos, bár inkább az anyai szeretethez közelítő kötődésnél adódhat, hogy a társ tud a harmadikról, és a másik kedvéért elfogadja azt. De nem az a jellemző, hogy mindenkinek megvan a maga útja, inkább az, hogy csak az egyik találja meg a vágyott kielégülést házon kívül.

MN: Van alapja annak, hogy a férfi vágya gyakrabban és könynyebben tisztán testi, a nőnek azonban érzelmek kellenek a felkínálkozáshoz?

BZS: A férfiak könnyebben bocsátkoznak érzelemmentes nemi kapcsolatba, a nők viszont gyakrabban fekszenek le vágy nélkül azért, hogy a férfinak megfeleljenek. Ha egy nő szívesen folytat egyéjszakás kalandokat, inkább szerepet játszik, önmagának igyekszik imponálni, illetve keresgéli a neki való életforma határait. De még a különbség sem adhat felmentést a férfiaknak, elvégre a felelős viselkedés szellemi kérdés is.

Lehet, hogy a férfiaknak könynyebb ingerelhetőségük folytán nem marad idejük a lelkiismeret-furdalásra. Ráadásul - szemben a nővel - bármikor odébb állhatnak, hiszen az esetleges utód ettől nem kerül veszélybe. E két sajátosság is okozhatja, hogy sokkal kevesebb nő lép félre, mint férfi. Ketten együtt mégis összehoznak egy negyvenszázalékos arányt a házasságban élőket alapul véve.

Desmond Morris szerint a nő a genetikai szempontból lehető legjobb férfit választja apának és a legodaadóbb társat férjnek, s a hűtlenség csak ott jelenik meg, ahol a két követelmény nem található meg egy személyben. (Vizsgálatok igazolták, hogy a nők - anélkül, hogy tudatában lennének - szeretőjük génjeit részesítik előnyben a férjével szemben: igyekeznek a peteéréshez igazítani a randevúkat.) A háttérben az állhat, hogy ha a férjnekvaló odaadása mellett férfiasságban, vonzó külső adottságokban sem szűkölködik, megnő a veszélye, hogy a vetélytársnők számára is kívánatos lesz. Ezért utóbbi tulajdonságot inkább a szeretőnél keresik azok, akik nem elég biztosak a dolgukban.

Dr. Kiss Ernő szerint akkor legnagyobb a valószínűsége a harmadik személy megjelenésének, ha érzelmileg deficites a kapcsolat. De - mint mondja - egy elementáris erejű szerelemmel szemben senki nincsen védve.

Az sem, aki tartja magát az esküjéhez? Nem lehetséges, hogy a mélyen fogadott elkötelezettség nem hagy helyet a szerelemnek?

- A házassági fogadalomnak az a lényege, hogy attól kezdve nem szempont, hogy valaki izgatóbb-e, okosabb-e, vagy akár jobban megértjük-e egymást, mint házastársunkkal. Ezen kívül

a házasságkötés meg is erősít

a lemondás képességében - magyarázza Sebők Sándor plébános. - A szexuális öröm az ember legnagyobb értékei közé tartozik, és nyilván a szeretetkapcsolat kifejezésére is kaptuk. Egyébként az egyház is nagyra értékeli a hitvesi szeretetet a testi élvezetekkel együtt, éppen ezért bástyázza körül. Fontosnak tartja helyén kezelni.

MN: A vallás mit vár el, hogyan kezeljük a vágyainkat?

Sebők Sándor: Mértéktartással. A mértéktelenség mindenben káros, nem csak a szexualitásban. Abban a pillanatban, ha az élvezet kerül az első helyre, akkor az öncélúvá válik, eltűnik belőle a másik ember, hosszú távon pedig egyikük sem lesz boldog. Harminchárom éve vagyok pap, és a munkám nyolcvan százalékát a párkapcsolatok és a házasságok ápolása teszi ki. Biológiai problémák nagyon ritkán adódtak, lelki kötődéssel mindig át lehet hidalni a technikai akadályokat.

MN: A mai hívő számára nehézséget okoz a hetedik parancsolat értelmezése?

SS: Az értelmezése és a megtartása is. Ma a házasságok sokkal sérülékenyebbek, mint húsz éve. A közhangulat kikezdte az önmegtartóztatás, a hűség értékeit. Elég megnézni a filmeket: a találkozás után egy órával ágyban találják magukat a párok. Pedig a lélek közeledésének végtelen kifutási lehetősége van két személy között, a test kombinációi viszont egy idő után kimerülnek.

MN: Értelmezhető-e úgy a Szentírás szövege, hogy szét lehet választani azt, amit valójában nem Isten kötött össze, mert két egymást igazán szeretni nem tudó ember téves döntése volt az eskü?

SS: Az a gyanúm, hogy az oltár előtt kötött házasságok jelentős része nem köttetik meg a mennyben. Ha valamelyik félnek vagy a gyermeknek lelki, szellemi, erkölcsi vagy fizikai károsodása származik az együttélésből, bölcsebb dolog elválni ágytól-asztaltól, vagyis szétköltözni.

Kempf Zita

Mi, büszke magyarok

A Marketing Centrum és az ELTE Pszichológiai Intézete januárban reprezentatív felmérést készített a magyar felnőtt lakosság szexuális viselkedéséről és szexuális zavarairól. A vizsgálat megállapította, hogy a magyarok hetvenöt százalékának van állandó partnere (ezek 87 százaléka együtt él), ám mindez nem biztos, hogy szexuális kapcsolatot is jelent. Az állandó szexuális partner viszont sok esetben nem egyetlen személy. A férfiak 5 százaléka, a nőknek 1 százaléka állítja, hogy több állandó jellegű kapcsolata van. Az alkalmi kapcsolatok, vagyis a "félrelépések" tekintetében azonban már 28 százalékos az arány. Meglepő viszont, hogy a 30-39 éves korosztályban - igaz, csak itt - a férfiak bizonyultak "hűségesebbnek".

Egy átlagos magyar férfinak kilenc, egy nőnek pedig négy szexuális partnere volt élete során. Ez a szám néhány év múlva minden bizonnyal nagyobb lesz: a hetven év feletti férfiaknak átlagosan 4,3, a nőknek pedig csupán 1,4 partnerük volt, míg a 50-59 év közöttieknél ez a szám már 10,3, illetve 3,8 - minden bizonnyal a hatvanas évek szexuális forradalmának köszönhetően.

A férfiak 91 százaléka tekinti magát szexuálisan aktívnak, mindössze 2 százalékuk nyilatkozta azt, hogy még, 7 százalékuk pedig azt, hogy már nem él nemi életet. A nőknél viszont ez az arány három-, illetve tizenkilenc százalékos, ami persze leginkább abból adódhat, hogy a nőknél tíz évvel korábban kezd el radikálisan csökkenni a szexuálisan aktívak aránya, mint a férfiaknál.

A vizsgálat során kíváncsiak voltak arra is, hogy a megkérdezettek hányszor és mennyi ideig szeretkeztek a felmérést megelőző tíz napban. A magukat szexuálisan aktívnak tekintők 13 százaléka egyáltalán nem szeretkezett ebben az időszakban, ha viszont az átlagot nézzük, 18-29 év között 4,6, 30-59 év között 3,9, míg 60 év felett 2,1 aktusra kerül sor tíznaponta. Ez a szám a válaszadók vagyoni helyzetétől is függ: a gazdagabbak gyakrabban szeretkeznek. Az időtartam szerint átlagosan 33 percig szeretkeznek a magyarok, amelyből 15 perc az előjáték. A budapestieknél és a legalább érettségizetteknél mindez öt perccel hosszabb, és a felmérők azt is megállapították, hogy több időt fordítanak a szeretkezésre azok, akiknek nincs állandó kapcsolatuk, mint a tartós kapcsolatban élők. A legnagyobb különbségek azonban életkor szerintiek: a 18-29 évesek átlagosan 16 perccel szánnak több időt a szeretkezésre, mint a 60 év fölöttiek.

A többség - 59 százalék - úgy gondolja, hogy partnerével való szeretkezéseinek gyakorisága éppen annyi, amennyit szeretne, és ugyanezt gondolják párjukról is. Ugyanakkor a nők 26 százaléka, a férfiaknak pedig 47 százaléka többet szeretne szeretkezni, mint amenynyire sor kerül.

A nők több mint fele érzi úgy, szexuális zavarai vannak, 17 százalékuk egy, 9 százalékuk kettő, 7 százalékuk három, tizedük pedig négy vagy több zavarról számolt be. Nagy részüknek (24 százalék) a szexuális élet iránti érdeklődés csökkenése, illetve a kielégülés elmaradása vagy nehézsége (19 százalék) okozza a zavart, a tizedük nedvesedési problémákkal küzd, vagy nem talál örömet a szexuális életben.

A férfi válaszadók 47 százaléka jelezte legalább egy szexuális zavar legalább egyéves jelenlétét, amelyek közül a korai magömlés és a merevedéssel kapcsolatos problémák a leggyakoribbak.

A megkérdezettek huszonöt százaléka használna gyógyszert merevedési zavara kezelésére, további 33 százalék pedig megfontolná, hogy ilyesmivel próbálkozzék, csakhogy a magyar férfiak mindössze 1 százaléka szánta rá magát, hogy valóban orvoshoz forduljon. A vizsgálatból az is kiderült, hogy a férfi valászadók 83 (!) százaléka csak ritkán vagy egyáltalán nem beszél szexuális kudarcairól partnerével.

szerző
Kempf Zita
publikálva
2002/14. (04. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...