Elhunyt Bobby Morrow, aki egy olimpián három aranyat nyert

  • 2020. május 31.

Sport

A 200 méteres távon beállította a 20,6 másodperces akkori világrekordot.

Életének 84. évében elhunyt Bobby Joe Morrow amerikai sprinter, aki az 1956-os olimpián Melbourne-ben három aranyérmet nyert. A texasi futó megnyerte a 100 és a 200 métert, valamint tagja volt a 4x100-as amerikai váltónak is – írja az MTI.

Külön érdekesség, hogy a 200 méteres távon beállította a 20,6 másodperces akkori világrekordot, míg a váltóval új világcsúcs felállításának részese volt.

Az 1935-ben született Morrow ekkoriban egyetemista volt Abilene-ben. Sikerei évében a Sports Illustrated című amerikai lap az év sportolójának választotta, 1989-ben bekerült az amerikai atléták Hírességek Csarnokába. Morrow-t a texasi San Benitóban található otthonában érte a halál szombaton.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.