Ez ám a fontos fejlesztés: a magyar kormány csak úgy lapátolja a pénzt a határon túli fociakadémiákba

  • narancs.hu
  • 2018. január 3.

Sport

Cirka 20 milliárd már el is repült.

A zoom.hu készített összesítést a kormány fociakadémiákra szánt költéseiről, amelyből kiderül, hogy a kormányzat rendesen osztogatja a pénzt az Orbán Viktor köréhez köthető intézményeknek. A futballakadémiák az év végi „pénzosztogatásból” sem maradtak ki:

most például közel 8 és fél milliárd forint jutott határon túli akadémiákra.

A portál azt írja, a helyszínek (többek között Munkács, Topolya, Lendva, Eszék, Csíkszereda) kötődnek Orbán Viktor köréhez:

a Székelyföld Labdarúgó Akadémia például a felcsúti akadémia leágazása, az eszéki futballklub tulajdonosa pedig maga Mészáros Lőrinc.

A zoom.hu felidézi, hogy a korábbi években is sok pénz ment el a határon túli akadémiákra, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) 2016-ban például 8 milliárdot adott ilyen intézményeknek, de többször előfordult, hogy egy-egy akadémiát megdobtak pár száz millióval. A portál összegez is, és szerintük ha összeadjuk az eddigi költéseket, az jön ki, hogy a magyar kormány eddig legalább 19,6 milliárdot adott határon túli fociakadémiákra.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.