Egyelőre nem tűnik úgy, hogy tömeghisztériába hajló szenvedélylyé válna az eredetileg kiszámolósdiként, később vitás esetek sorshúzásszerű eldöntésére is alkalmazott játék, akkor sem, ha már világszerte rendeznek bajnokságokat, és a legjobbak - vagy inkább leglelkesebbek - évek óta összecsapnak a világbajnoki címért.
*
Az első budapesti kő-papír-olló küzdelem (melyet két hónappal megelőzött egy kecskeméti "amatőr bajnokság") legnagyobb vonzerejét - természetesen az esemény kimagasló sporttörténeti jelentősége mellett - kétségkívül a győztesnek járó félmillió forintos fődíj adta. A könnyen megszerezhető pénz ennek ellenére eleinte igen mérsékelten mozgatta meg a főváros gyerek-, illetve kocsmasportokra fogékony közönségét. Igaz, a kezdés időpontját sem igazán sulykolták a hirdetmények, így aztán tíz óra körül igencsak ritkásan lézengtek a versenyzők az éleződő versenyt dacosan vállaló, nemrég egy bizakodó felújításon is átesett üzletközpontban. Az esemény logójával ellátott fehér pólóban feszítő hoszteszek a nevezési írnokok felé terelték a vonakodó kamaszokat, de feltűntek egész családok is, hogy helyzetbe hozzák serdületlen gyermekeiket, egyszersmind megszerezzék az első fordulóban máris megnyerhető száz ergonomikus háztartási olló egyikét.
A versenypultoknál akciókész, ruganyos testtartással várakozó bírák rendre elismételték a szabályokat. Valamirevaló kő-papír-olló versenyen nem ejtjük ki ezeket a szavakat, viszont háromszor lendületesen pumpálunk a karunkkal, hogy összehangoljuk a ritmusunkat. Ez a priming, ami úgy néz ki, mintha hisztérikusan az asztalt csapkodnánk, ehelyett azonban a másik tenyerünkbe helyezzük el az ütéseket - ami szembemegy a 165 esztendős története során több névváltozáson is átesett World Rock, Paper, Scissors Society aggályos részletességgel megfogalmazott előírásaival, amelyeket a szervezet által rendezett (a levelezőlista tanúsága szerint derekas társas sörözésbe torkolló) versenyeken is irányadónak tekintenek. Ott ugyanis a levegőbe vesznek a gyors egymásutánban megismételt karmozdulatok, hogy azután a két, egymással szemben támadó pózban és zordon tekintettel elhelyezkedő versenyző negyedikre lendületből bemutathassa választott jelét, örömsikolyokat csiklandva ki a jelen lévő hölgyekből.
Nos, Zugló és Kőbánya határvidékén ilyen magasra azért nem csapott a feszültség ezen az őszi szombat délelőttön, és a hatalmas teremben szétszórtan elhelyezett pultoknál, majd a ringből inkább csak a fehér kesztyűs tenyerüket a küzdők ökle közé helyező, majd felkapó bírók komoran emelt hangon ismételgetett "Egy, kettő, három, csata!" felszólításait lehetett hallani. A (döntetleneket nem számítva) három ütközetből álló körök és három körből álló küzdelmek olyan gyorsan zajlanak, hogy kétségkívül igényel bizonyos koncentrációt, ha a versenyző bármiféle stratégiát akar követni, amit aztán a gyors kiismerhetőség miatt rögtön módosítania kell. Így aztán szükségképpen létrejön az a feszültség, amely minden verseny elengedhetetlen része.
Tény, hogy mindenféle hiedelmek keringenek nemcsak a világhálón, hanem a szakirányú közbeszédben is arra nézve, hogy miután a "statisztikailag" legvalószínűbb kezdő bemutatás a "kő", a legjobb stratégiai választás "papírral" indítani, aztán úgy is lehet okoskodni, hogy ismételt bemondás után a partner "fölémond" előző választásunknak, emiatt célszerű, ha a harmadik lehetőség mellett döntünk. Mások a gyakori ismétlésekre esküsznek, és vannak, akik a delejes tekintet erejében hisznek.
Igaz, hogy a világszövetség Torontóban székel, itt rendezik a világbajnokságokat is (a legmagasabb pénzdíjjal járó versenyek viszont Las Vegas-i pókerezők között zajlanak), a játék azonban Japánban a legnépszerűbb, ahol janken (dzsanken) a neve, és a legkülönbözőbb döntési helyzetekben alkalmazzák. Hívják Roshambónak is, az amerikai függetlenségi háborúban ötezer francia katona élén vitézkedő Rochambeau márki után, aki a legenda szerint valami vitás hadi kérdésben választotta a döntésnek ezt a módját. Indonéziában az elefánt/ember/hangya hármas dívik. Vannak, akik bizonyos misztikus mélységeket fedeznek fel a játékban (akárhová állsz, van hozzád képest jobb és rosszabb pozíció). Mások a lehetőségek bővítésében lelik örömüket. Egy negyedikkel (pl. forrás, dinamit) billentik el ezt a szép arányosságot, vagy újabb és újabb elemekkel (víz, Hold, farkas, fejsze, szivacs, tál) és relációkkal (visszatükröz, elpusztít, magába fogad) fárasztják baráti körüket.
Mindazonáltal a mostani versengés megmaradt a hagyományos, szikár keretek között, és miután versenyen kívül néhány tréfás kedvű bulvárhíresség is összecsapott, egy kemény hármas kördöntő végeztével egy fiatalember elnyerte a jelentős pénzdíjat, amelyet szabászvállalkozásának beindítására kíván felhasználni.
